Milyen az a nyár, amikor nem minden arról szól, hogy otthon lazulok, számítógép vagy TV előtt ülök és nézem, vagy csak megpróbálom elfelejteni és kipihenni mindazt, amit a tanév során tanultam? Esetleg táborról táborra járok és egy kis időt sem hagyok magamnak, hogy megpihenjek? Idén arra gondoltam, hogy más lesz, mint az előző évek voltak. Úgy gondoltam, hogy időt akarok adni Jézusnak, aki a legjobb barátom, és Vele szeretnék időt tölteni. Így megkértem Péter testvért, hadd lehessek nyári ECyD önkéntes. De az egész nem úgy kezdődött, ahogy én akartam, mert az isteni gondviselés most is működött.

Misi_önk2

A tanév vége után megkerestek, hogy menjek a NET nyári táborba segítőnek. Egyből igent mondtam, hogy nagyon szívesen teszem, mert úgy sincs tervem az első pár hétre. Úgy gondoltam, hogy ez egy jó lehetőség felkészülni az ECyD táborokra. Elgondolásom be is igazolódott. A felkészülés során már nagyon sok mindent tanultam a táborszervezőktől: hogy kell összerakni egy tábor programját, mennyi játékkal kell készülni, és mindenekelőtt megtanultam mik azok a szempontok, amelyeket szem előtt kell tartani a tervezésnél, hogy a gyerekek a legjobban tudják érezni magukat. Megtapasztaltam, mennyire élvezetessé tudja tenni a tábort a vezetők számára is az, ha nem minden felelősség csak rajtuk van, ha nem minden programot nekik kell előkészíteni, hanem van egy megbízható segítőcsapat, ami mindig ugrásra készen várja, hogy mit segítsen. Az a négy nap egy fantasztikus volt számomra, együtt lenni a kisgyerekkel, jókedvűen, vidáman tölteni az időt.

Misi_önk6aEgy hét szünet után kezdődött számomra az önkéntesség. Az első hetet kint töltöttem a légiósoknál a rendházban, ami arra volt jó, hogy Péter testvérrel előkészítsük a két egymást követő ECyD tábort. Minden arról szólt, hogy saját képességeink és lehetőségeink szerint a legjobb tábort hozzuk létre a gyerekeknek. Voltak olyan feladatok, amik nem a táborhoz voltak szükségesek, hanem ahhoz, hogy Péter testvér ne készítse ki magát, és ne szakadjon egyszerre négyfelé, vagy pedig a következő tanévre készültünk. Ilyen projekt volt egy ministráns-oktatóvideó, ami sikeresen elkészült. Ezalatt az idő alatt betekintést nyerhettem a légiósok életébe, mert együtt imádkoztam velük, megtapasztaltam az ő szegénységüket, Istenbe vetett bizalmukat. Számomra ebben az időben lehetőség nyílott egy kicsit elcsöndesedjek és imádkozzak. Közben megérkezett András testvér is. Őt egyből a mély vízbe dobtuk, mert 2 nap után egyből vittük az evezőstáborba.

A második héten a hat 9. évfolyamos fiút vittük a Tisza felső szakaszára evezni. Kicsit kaotikusan indult logisztikai és technikai gondok miatt. De a fiatalok nagyon élvezték, gyönyörű tájakon eveztünk és egy komoly kaland volt számunkra minden egyes nap. Az egyik napot egy vízividámparkban töltöttük, felüdülés gyanánt, hogy ne csak kőkemény evezésről szóljon a tábor. Végül összesen 111 folyam-kilométert tettünk meg és minden komolyabb sérülés nélkül tértünk haza. Az evezős tábor után egy napunk volt, hogy mindent kipakoljunk, kimossunk és bepakoljunk, mert hétfőn indult a következő tábor, mely számomra az utolsó hetet jelentette.

Misi_önk4

Az utolsó héten Zánkafürdőn táboroztunk, az Erzsébet program keretein belül. Ez megkönnyítette a dolgunkat, mert nem kellett törődnünk se azzal, hogy hol verjünk sátrat (mint az előző táborban), sem az étkezéssel nem kellett foglalkozni, mert fix étkezéseink voltak, valamint, volt egy ajánlott programja a tábornak. Zánkára a felső tagozatos korosztályt vittük el, így 30 gyerek és 5 vezető vett részt a táborban. Általában minden nap délelőtt programoztunk vagy sportoltunk a gyerekekkel, délután pedig lementünk velük a strandra. Az én feladatom inkább az volt, hogy a tábor folyamán figyeljek a gyerekekre, és arra is, hogy legyen elég ideje a légiósoknak imádkozni. Ilyenkor Oláh Marcival (aki a másik segítő volt) elvittük a gyerekeket vagy a strandra, vagy elmentünk velük focizni. Természetesen a mi feladatunk volt a gyerekek ébresztése és felügyelés a takarodó után, így a légiósok könnyen elvégezhették esti imájukat.

Misi_önk5

Így összefoglalva a nyaram hálás vagyok az Istennek, hogy ennyi ajándékkal halmozott el: az elsőstől a kilencedikesig minden korosztállyal megismerkedhettem, megtapasztalhattam az Ő gondviselő jóságát és meg tudtam ezáltal is erősíteni  Vele való barátságomat.

misi2Csernus Mihály, RC