A megújulás útján

Jöjjön el a Te Országod!

A Krisztus Légiója Rendkívüli Általános Káptalanjának  közleménye
a megújulás útjáról, amelyen most járunk

1. A Rendkívüli Általános Káptalan, amely Rómában ülésezik Velasio De Paolis bíboros, pápai megbízott elnökletével, ezt a közleményt adja ki a megújulás útjáról, amelyen most járunk. Mindazokhoz fordulunk, akik figyelemmel kísérték szerzetesrendünk legutóbbi eseményeit, elsősorban légiós testvéreinkhez, a laikus megszentelt férfiakhoz, a megszentelt nőkhöz és a Regnum Christi Mozgalom többi tagjához és barátjához.

2. Ez az első alkalom 2005 óta, hogy összeül az Általános Káptalan. Mivel a káptalan a legfőbb belső hatóság, amely az egész kongregációt reprezentálja, szükségesnek láttuk, hogy állást foglaljunk az utóbbi kilenc év jelentős eseményeivel kapcsolatban. Ezzel szeretnénk végleges módon megfogalmazni kongregációnk álláspontját Marcial Maciel atya viselkedése és alapítói szerepe tekintetében, folytonosságban a Szentszék határozataival és azzal a korábbi nyilatkozattal, amelyet a Krisztus Légiója főbb elöljárói adtak ki[1]. Ezenkívül megosztunk néhány kezdeti gondolatot kongregációnk megújulási folyamatának legfontosabb pontjairól. A következő hetekben mi, a káptalani atyák folytatjuk a különböző megbeszélendő témák megvizsgálását, és iránymutatásokat fogalmazunk meg a Légió új vezetőségének a jövőre nézve.

3. Amikor az elkövetett rossz és az okozott botrány súlyosságát mérlegeljük, Isten irgalmas tekintete alatt érezzük magunkat, aki gondviselésével továbbra is vezeti lépteinket. Jézus Krisztussal egyesülve reméljük, hogy meg tudjuk váltani fájdalmas múltunkat, és le tudjuk győzni a jóval a rossz következményeit. Egyedül így találhatunk evangéliumi értelmet a történteknek, és csak így építhetjük a jövőnket az Istenbe vetett bizalom, az Egyházhoz való hűség és az igazság szilárd alapjára.

4. Ebből a szemszögből gondoltuk végig Maciel atya rendkívül súlyos és objektíve erkölcstelen viselkedését, amelyekkel kiérdemelte azokat a büntetéseket, melyeket az adott pillanatban a Hittani Kongregáció kiszabott rá[2]. Alapítónk 2008-ban hunyt el, és Isten irgalmát kérjük számára. Ugyanakkor szeretnénk kifejezni mély szomorúságunkat a kiskorú szeminaristák ellen elkövetett visszaélések, a felnőtt nőkkel és férfiakkal elkövetett erkölcstelen cselekedetek, hatalmának és az anyagi javaknak önkényes használata, függőséget okozó gyógyszerek mértéktelen fogyasztása miatt, valamint azért, hogy harmadik személy által kiadott írásokat sajátjaként tüntette fel. Felfoghatatlannak tűnik számunkra az a következetlenség, ahogy évtizedeken keresztül papnak és a hit tanújának tüntette fel magát, miközben eltitkolta ezt az erkölcstelen magaviseletet. Mindezt szilárdan elítéljük. Elszomorít bennünket, hogy sok áldozat és érintett személy hiába várta a bocsánatkérést és a kiengesztelődést Maciel atya részéről. Ezt ma meg akarjuk tenni mi, kifejezve mindannyiuk felé együttérzésünket.

5. Mi, a káptalani atyák meghallgattuk, hogy a rend főbb elöljárói hogyan tudták meg alapítónk életének ezen titkolt részeit, hogyan igyekezték eldönteni, milyen választ kell adni minderre, figyelembe véve az etikai és erkölcsi követelményeket, és hogy kommunikálták mindezt. Velük együtt szomorúan elismerjük, hogy kezdetben képtelenek voltunk hinni Maciel atya áldozatai tanúságtételének, a hosszú csendet intézményes szinten, és hogy a későbbiekben tétováztunk és hibásan ítéltük meg a helyzetet, amikor a rend tagjainak és másoknak a tájékoztatásáról volt szó. Bocsánatot kérünk ezekért a hibákért, melyek csak növelték sokak fájdalmát és értetlenségét.

6. Mindezen tények és helyzetek következtében szerzetesrendünk meg is szűnhetett volna, ha nem lett volna velünk Isten irgalma és az Egyház anyai gondoskodása, amely Őszentsége XVI. Benedek határozott közbelépéseiben nyilvánult meg. A pápa úgy vélte, hogy a Krisztus Légiója, általánosságban, egészséges közösség, de javításokat kellett eszközölni rajta. A Szentszék segítsége nélkülözhetetlen volt annak feltárásához, hogy Maciel atya személyisége és cselekvési módja miként hatott szerzetesrendünkre. Éppen az apostoli vizitáció – amely a pápa rendelésére folyt 2009 és 2010 között – igazolta, hogy „Marcial Maciel atya magatartása komoly következményekkel járt a Légió életére és szerkezetére, olyan mértékben, hogy szükségesnek látszik egy alapos felülvizsgálat útja”[3]. A vizitátorok mindenekelőtt három területet emeltek ki: a karizma újrafogalmazását, a hatalomgyakorlást és a megfelelő képzést[4]. A pápa saját megbízottja útján akarta „kísérni, támogatni és irányt adni ennek az útnak”, „neki adva azt a feladatot, hogy az ő nevében kormányozza ezt a szerzetesintézményt a szükséges ideig, hogy véghezvigye a megújulás útját és elvezesse a rendkívüli általános káptalan megünnepléséig, melynek fő célja a konstitúció felülvizsgálatának lezárása lesz”[5].

7. Mi, a káptalani atyák meghallgattuk a pápai megbízott és az általános elöljáró-helyettes beszámolóit az ebben a három és fél évben végzett munkáról. Szeretnénk megosztani szisztematikusan néhány olyan szempont elemzését, amelyek az apostoli vizitáció alatt felderített és ajánlott témákkal kapcsolatosak. Tudjuk, hogy ez még csak egy út kezdete, és még sok tennivalónk van. Elkötelezve érezzük magunkat, hogy alázattal tovább folytassuk ezt a megújulási és megtérési folyamatot.

a) A karizmánk felülvizsgálatának terén[6], a pápai megbízott először is arra vezetett el bennünket, hogy helyesen értsük Maciel atya szerepét a Légióval kapcsolatban. A kongregáció a közelmúltban tisztázta, hogy nem tudja példaként állítani Maciel atyát, sem pedig személyes írásait a lelki élet vezérfonalaként[7]. Elismerjük, hogy ő az alapító. Ugyanakkor egy szerzetesrend és annak fő vonásai nem az alapító személyében gyökereznek, hanem Isten ajándékai, melyeket az Egyház elfogad és jóváhagy, és amelyek ezután az intézményben és annak tagjaiban élnek.

Az alapító fogalmának helytelen értelmezése, a Maciel atya személye iránti túlzott rajongás és kritikátlan hozzáállás sok esetben arra vezetett bennünket, hogy egyetemes értéket adjunk útmutatásának, és túlságosan ragaszkodjunk azokhoz. Éppen ezért a jelenlegi konstitúció felülvizsgálatakor az egyik fő feladat az volt, hogy elválasszuk azokat az elemeket, melyek valóban kifejezik kongregációnk lelkiségi örökségét a többi másodlagos elemtől. Ezenkívül azt is biztosítottuk, hogy a saját jogunk egészében megfeleljen az Egyház egyetemes szabályainak. A felülvizsgálati folyamat három éve olyan volt, mint egy elnyújtott közösségi lelkiismeret-vizsgálat annak érdekében, hogy meglássuk és megtisztítsuk az egyéni és az intézményes viselkedésünkben mindazt, ami nem a szerzetesi élet sajátja. Megállapítottunk bizonyos tendenciákat, amelyek elhomályosították karizmánk megértését, egyebek között a helyi egyházba való nagyobb mértékű betagozódás hiányát, a saját erőfeszítés, az emberi hatékonyság, a külső presztizs és az aprólékos szabályok teljesítésének túlzott hangsúlyozását. Mindez nemcsak törvényszövegek megváltoztatását, hanem az értelem és a szív állandó megtérését kívánja.

Ezekben az években eljutottunk a Regnum Christi Mozgalomba való betagozódásunk helyesebb megértésére is, valamint, hogy értékelni és tisztelni tudjuk a többi tag hivatását és autonómiáját, különösen a megszentelt nőkét és férfiakét. Velük együtt elkezdtünk egy közös reflexiót a Mozgalom minden ágának a szerepéről, a közös karizmánkról és arról, hogy tudjuk közösen vinni az apostoli munkát. A Regnum Christi nagyszámú világi tagja egyházi valóságunk nagyon szép része, és szeretnénk még jobban erősíteni a közösséget velük, és támogatni őket papi szolgálatunk által.

b) A hatalomgyakorlás terén pápai megbízott segítsége egy állandó és hatékony tanulási folyamat volt, hogy átültessük a gyakorlatba mindazt, amit az Egyház előír a szerzetesrendek kormányzatával kapcsolatban. Arra törekedtünk, hogy világosan szétválasszuk a lelkiismeret területét (a lelkivezetés és a gyónás területe – belső fórum) és a külső fórumot (az elöljáró vezetése és a szerzetesi fegyelem), hogy jobban biztosítsuk minden egyes szerzetes szabadságát és intimitását. Igyekszünk megelőzni a lehetséges önkényeskedéseket és visszaéléseket azáltal, hogy a kormányzati tisztségeket betöltő személyeket gyakrabban cseréljük, és hatalomgyakorlásukban segítségükre van egy tanács, amely rendszeresen összeül és átbeszéli a legfontosabb ügyeket. A pápai megbízott és néhányan a tanácsosai közül szinte minden héten részt vettek az általános tanács ülésein, és átadták tudásukat és tapasztalatukat. Lassan megszüntettük a hatalom széttöredezettségét, amely abból adódott, hogy az elöljáróknak túl sok asszisztense és segítője volt sok hatáskörrel. Ezenkívül bevezetésre kerültek a hivatalos konzultációk a kongregáció tagjai felé az elöljárók kinevezése előtt. A közösség vagy az apostoli küldetés változtatása előtt pedig igyekszünk bevonni az érdekeltet, hogy jobban meg tudjuk látni Isten akaratát. Végezetül, hála a számtalan közösségi megbeszélésnek a konstitúció szövegének felülvizsgálata alkalmából, valamint annak, hogy a két külön fogadalmunk közül az egyik el lett törölve, tanulgatjuk, hogyan lehet testvéreinkkel szabadon megosztani és megvitatni a gondolatainkat és elképzeléseinket bármely, a kongregáció életét és küldetését érintő témáról.

c) A szerzeteseink képzése terén mindenekelőtt beigazolódott, hogy javítani kell a hivatásgondozáson, hogy a novíciusok és a szerzetesek megérleljék személyes döntésüket Isten színe előtt a szerzetesi fogadalomtétel előtt. A beszámolók nyilvánvalóvá tették, hogy ebben az elmúlt négy évben nem kevés pap és nagyszámú kispap hagyta el a rendet. Néhány esetben a távozás oka kétségtelenül az a negatív hatás volt, ami az alapítóval kapcsolatos hírek és azok közlési módja miatt érte őket. Azonban megállapítottuk, hogy a képzési programunkban és az életmódunkban is vannak hiányosságok. Erősíteni kell, többek között, az evangéliumi tanácsok mélyebb megélését, a lelki megkülönböztetést és a közösségi életet. A képzés és a szerzetesi élet továbbra is a káptalan megbeszéléseinek tárgyát képezi, és a következő vezetőség számára is a prioritások egyike lesz.

8. A káptalan első napjaiban meghallgattuk azoknak a bizottságoknak a beszámolóit is, amelyeket a pápai megbízott hozott létre:

a) A „Közeledési bizottság” foglalkozott azokkal a személyekkel, akik valamilyen lépést kértek a Krisztus Légiójától azok miatt a tények miatt, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban vannak Marcial Maciel atyával. A bizottság elnöke, Mario Marchesi atya tájékoztatott bennünket a felmerült 12 esetről. A bizottság befejezte a munkáját, és egyetlen eset sem maradt lezáratlanul. A kongregáció mindegyik esetben a bizottság javaslatai szerint járt el. Az áldozatok meghallgatása és a részekre felajánlott anyagi segítség hozzájárult, már amennyire ez emberileg lehetséges, fájdalmuk könnyítéséhez és a kiengesztelődés elősegítéséhez. Köszönetet mondunk minden légiósnak, hogy igyekeztek odafordulni további, sérelmeket szenvedett személyekhez is, személyesen törekedtek megkeresni őket. Kérjük az új kormányzatot, hogy vigye tovább a kiengesztelődés keresésének feladatát.

b) A Krisztus Légiója Kongregáció anyagi helyzetének tanulmányozására és felülvizsgálatára létrehozott bizottság célja az volt, hogy elemezze a kongregáció gazdasági működését és a pénzügyi helyzetét. A beszámoló, amit Mario Marchesi atya, a bizottság tagja tárt a káptalan elé, kiemeli, hogy a megvizsgált számviteli könyvekben nem találtak hűtlen kezelést vagy más szabálytalanságokat.

Ezen a téren sürgős beavatkozást igénylő szempont a banki adósság csökkentése. Ez az adósság több tényező eredménye: a kongregáció tevékenységeinek túl gyors terjeszkedése, a nemzetközi ingatlanválság és az adományok csökkenése. Néhány országban az adósság magas összeget ér el, de a kongregáció bevételeivel és javaival még így is kézben tartható.

Másrészt a bizottság rámutatott, hogy arányosítani és egyszerűsíteni kell az adminisztratív szerkezetet, hogy növekedjen a tartományi és a helyi elöljáróknak, a Regnum Christi mindkét megszentelt ágának és az apostoli munkák vezetőinek felelősségtudata. Ez majd a következő kormányzat feladata lesz.

Az Általános Káptalan – mint a kongregáció legfőbb hatalmi szerve – számára rendelkezésre bocsátották az általános vagyonkezelő által előkészített terjedelmes és részletes dokumentumot, valamit a kongregáció pénzügyi műveleteiről szóló, belső és külső könyvvizsgálók által készített jelentését.

9. Mindezen témák végiggondolásával arra a következtetésre jutottunk, hogy a „valódi és mély megújulás” útja, melyet Ferenc pápa is megerősített[8], sokat haladt előre, de még nem fejeződött be. A következő évek történései fogják meghatározni kongregációnk identitását és életét. Az isteni gondviselés fényében tudjuk majd elfogadni őket, szembenézni velük és láncszemekké alakítani őket történelmünk új fejezete számára. A következő hetekben a káptalan gyűlései során befejezzük a konstitúciónk szövegének felülvizsgálatát, hogy benyújthassuk jóváhagyásra a Szentszékhez. Ezenkívül meghatározunk prioritásokat és iránymutatásokat, hogy megújult reménnyel tudjuk járni az utat, amelyet az Egyház jelölt ki nekünk, az illetékes hatóságok figyelmes gondoskodása kíséretében.

10. Végezetül hálát adunk Istennek irgalmas szeretetéért, az Egyháznak, hogy vezetett bennünket Péter utódja személyében, és Velasio De Paolis bíborosnak, valamint négy személyi tanácsosának, Brian Farrell LC püspök atyának, Gianfranco Ghirlanda SJ, Mario Marchesi, Agostino Montan CSI atyáknak kitartó és tiszteletteljes jelenlétéért közöttünk.

Ugyanakkor köszönetet mondunk a Krisztus Légiója minden tagjának a hit, az önátadás és a testvéri szeretet példájáért, amely minden különbözőségen túl összeköt bennünket. Különösen is gondolunk azokra az idősebb papokra, akik oly sok éven át mutatták a hitelesség és a küldetés iránti odaadás jó példáját. Nem felejthetjük el, hogy „hivatásunk, amely Krisztus hívásából született és az az eszmény élteti, hogy az Ő szeretetéről tegyünk tanúságot a világban, Isten valódi ajándéka, kincs az Egyház számára, elpusztíthatatlan alap, amelyre építenünk kell saját és a Légió jövőjét”[9].

Befejezésül köszönetet mondunk a Regnum Christi tagjainak és mindazoknak, akik ezekben az években imáikkal és szeretetükkel kísértek minket.

Mindazon testvéreink felé, kispapok és papok felé, akik ebben az időszakban hagyták el a kongregációt, szeretnénk kifejezni a sajnálatunkat, hogy már nincsenek közöttünk. Őszintén bocsánatot kérünk tőlük, ha nem hallgattuk meg és nem bántunk velük az evangélium szerint, és szeretnénk fenntartani velük a barátságot és a testvéri párbeszédet.

Szeretnénk bocsánatot kérni és ismételten kifejezni a kiengesztelődésre való törekvésünket mindazok iránt, akik bármilyen módon sérelmet szenvedtek ezen évek szomorú eseményei és a mi hibáink miatt.

Mária, a Fájdalmas Anya tanúja volt Krisztus megváltó erejének, amely legyőzi a rosszat és a bűnt. Őrá, aki Anyánk, bízzuk nagy bizalommal a jövőnket.

Ezt a szöveget az Általános Káptalan 2014. január 20-i plenáris ülése jóváhagyta.

A szöveg a spanyol eredeti fordítása

---