Nightfever… a Szerzetesek Terén

Nagyjából háromnegyed éve hallottam először ezt a szót. Nem igazán tudtam hova tenni, nem értettem a lényegét, de a Szent Mihály templomba járó fiatalként engem kértek meg, hogy tartsam a kapcsolatot azokkal a fiatalokkal, akik a Nightfever-t Magyarországon a mi templomunkban tervezik útjára indítani.  Így hát a kérésnek eleget téve felvettem velük a kapcsolatot.

Most, a Szerzetesek terének keretein belül – ezúttal a Ferenciek terén –  harmadszor került megszervezésre a belvárosban Nightfever-est, egy Istennek adott este. Számomra ez volt az első alkalom, hogy részt vettem a missziós szolgálatban.

Az estét megelőzően kicsit féltem, vajon lesz-e bátorságom megszólítani az arra járókat? Hogyan fognak reagálni a hívásra? Még akkor is, amikor elkezdődött az az egy óra, amit a szentségimádásra kaptunk, bennem volt a félelem: jól fogom-e csinálni? Én nem töltöttem hosszú időt imádsággal, hogy kellően „megalapozzam” a szolgálat sikerét; elég lesz-e annyi, amit most adni tudok?

Elég lett. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell imádkozni azokért, akikkel az este folyamán találkozunk, de Isten elfogadja azt, amit adni tudunk. Persze sokan visszautasították a hívást, esetleg ránk se nézve elmentek mellettünk. Voltak, akik ugyan meghallgattak, de aztán csak megrázták a fejüket, és mentek tovább. Volt azonban olyan élményem is, hogy egy pár betért a templomba, kifele jövet pedig megkerestek, és megköszönték, hogy behívtam őket. Többen is szóvá tették, milyen nagyszerű élmény volt számukra ez az este.

Természetesen lesz még ilyen alkalom. Remélem a következő esték sem csak a szervezőknek, hanem az arra járóknak is sok meghitt Isten-élményt tartogatnak.

Bursics Anna