Varbói misszió

Az idei varbói misszión többek már sokadszorra mentek vissza, de nekem ez volt az első. Így én nagyon nagy izgalommal és várakozással indultam neki az útnak.

Amikor megérkeztünk egy misével kezdtünk ahol az összes missziós bemutatkozott. A családoknál szeretettel és szinte családtagként fogadtak minket. Én ezt eddig csak elmesélés alapján hallottam, de tényleg így volt! Megható ezt megtapasztalni élőben is, hogy egy idegent ilyen hatalmas, visszaadhatatlan szeretettel képesek fogadni.

Első napi feladatunk a focipályán lévő lekaszált gaz összegereblyézése volt. Ez azért volt jó, mert a helyiek is szívesen beszálltak és segítettek nekünk és munka közben jót lehetett velük beszélgetni. Aznap délután volt a focimeccs is, amit még az utcai hangszóróban is bemondtak. Én lányként a meccset a fűből néztem az ottani gyerekekkel. A lányokkal beszélgettem sokat – nagyon nyitottak voltak az irányomban és keresték a társaságomat, aminek nagyon örültem. Könnyen ráhangolódtunk egymásra.

            A másik idei nagyobb feladat a plébánia kerítés festésének befejezése volt, szerintem nagyon jó hangulatban telt. Itt alkalmam volt jobban megismerni a missziós társaimat. És a festés szépen és sikeresen befejeződött. A bérmálkozásra készülőknek tartottunk egy kisebb elmélkedős beszélgetést. Sajnáltam, hogy a 25-30 bérmálkozó közül csak 4-en jöttek el. Ezért is gondoltuk, hogy októberben is elmegyünk egy lelkigyakorlatot tartani a bérmálkozásra készülő csapatnak, ahol reményeink szerint nagyobb számban megjelennek majd. Idén a fiatalokkal nem volt olyan sok kapcsolatunk, mint szerettük volna – ezen majd a jövőben változtatnunk kell. Például úgy, hogy olyan programokat találunk ki, amik leköthetik őket is. A gyerekek sokat voltak körülöttünk, jókat is játszottunk velük.

Mise minden nap volt és egy dicsőítésen is részt vehettek a varbóiak. Misék után minden alkalommal voltak a mi részünkről tanúságtételek is. Nekem pozitívum volt, hogy az ottani gyerekek minden nap ministrálnak a templomban. Ez becsületre méltó.

Befejezésül azt akartam megosztani, hogy facebook-on láttam, hogy az egyik varbói kislány feltett egy képet arról, hogy az ottaniak fociznak. Erre mondja azt az ember, hogy megérte!

Floidl Luca