Regnum Christi lelki este a hivatásról

Február 2-án, szerdán este online tartottuk meg a Regnum Christi lelki estjét, hogy a járványhelyzet ellenére is minél többen részt tudjanak venni rajta. Nagyon örültünk, hogy csaknem harminc Regnum Christi tag és barát be tudott így kapcsolódni az est folyamán!

Témánk a hivatás volt, de nem csak a szerzetesi, hanem a családos hivatás is, hiszen Isten mindannyiunk számára ad elhívást, olyan küldetést, mely csak a miénk: egyedi és megismételhetetlen módon személyes, nekünk szóló. Ahogyan Isten szeretete is az!

Michael Duffy LC atya Máriát állította elénk példaképként. Ehhez a Bibliából Jézus születésének történetét hívta segítségül Lukács evangéliuma szerint. Michael atya kiemelte, hogy az első találkozás Jézussal – a legtöbb ember életében – egy nagyon konkrét időpontban, helyen, bizonyos üzenetek, jelek által történik meg, amire érdemes sokszor visszagondolni az életünk során, és erre alapozni a nehezebb, lelkileg sivatagosabb időszakainkban. Mária is így tett: az angyali üzenet szavain „el-elgondolkodott szívében”. Amint Isten bízott Máriában, hogy igent mond az isteni megtestesülésre, úgy Isten ma is bízik bennünk, hogy mi is igent mondunk arra, hogy a szívünkben éljen, és rajtunk keresztül cselekedjen másokkal jót e földön. Mária a foganása után fizikailag a szíve alatt, de lelkileg végig, egész életében a szívében hordozta Jézust!

Nagy örömünkre Hangódi Dóri, a Regnum Christi megszentelt életű tagja is becsatlakozott a lelki estébe. Ő az USA-beli Texas államból jelentkezett be, ahol jelenleg szolgálatot teljesít. Ő a hivatását a hűség és a remény oldaláról közelítette meg: Isten hűséges volt hozzá mindvégig a szerzetesi élete során, melynek 25 éves jubileumát idén fogja ünnepelni. Dóri a saját életén tapasztalta meg, hogy Istennek az a terve minden emberrel, hogy boldoggá, kiteljesedetté tegye. Isten hűsége, bizalma visz előre bennünket lelki utunkon. Ez az út ezért a remény útja! Amikor Isten távolinak tűnik, érdemes visszatekintenünk azokra a pillanatokra, amikor közelinek tapasztaltuk Őt. Így tettek az ószövetségi próféták, és a zsidó szokások közül sok ma is a visszaemlékezés fontosságát mutatja. Dóri a 62. zsoltárból idézte a számára olyan fontos mondatot: „Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön reménységem!” (Zsolt 62,6) Dóri számára a szivárvány egy fontos, Isten hűségét kifejező szimbólum, amit Texasban is volt már alkalma látni, pedig ott nagyon ritka, és éppen a lelki este napján a Szent II. János Pál Iskolaközpont felett többen is láttak szivárványt közülünk.

Dóri megosztotta velünk azt a nagyon fontos felismerését is, hogy nem kell folyamatosan és mindig csinálnunk valamit. Isten szemében úgy vagyunk értékesek, ahogyan vagyunk, nem a cselekedeteink által. Fontos ezt magunkban tudatosítani, elfogadva az Ő feltételekhez, aktivitáshoz nem kötött szeretetét. Csak hagyjuk, hogy szeressen minket Isten, és engedjük, hogy vezessen minket az Ő szent, minket is boldoggá, kiteljesedetté tevő útján. Legfontosabb törekvésünk tehát az legyen, hogy Istennel éljük az életünket, vele és hozzá kapcsolódjunk nap mint nap, hűségesen. Így majd át fog ragyogni rajtunk Isten szeretete és jósága!

A lelki este következő részében a hivatás teológiai megközelítéseiből kaphattunk ízelítőt, majd közösen elimádkoztuk az örvendetes rózsafüzért. A lelki estet Michael atya áldása zárta. A késő esti órán testileg ugyan elfáradva, de lelkileg felfrissülve térhettünk vissza a virtuálisból a valós világba.

Hála legyen Istennek és minden szervezőnek az estért, annak lelki ajándékaiért!