Varrás, amely összeköt

Még emlékszem arra az összejövetelre, amikor megismertük egymást és kiderült rólam, hogy varrok. És kiderült, hogy ő is. Meg ő is. Ő meg szeretne megtanulni. Meg ő is. Meg ő is. A tettek mezejére léptek hát és összeverbuválták a csapatot, engem kineveztek a tiszteletbeli tanítójuknak és onnantól kezdve már nem volt megállás. Kéthetente találkoztunk és varrtunk.

Ragyogó szeptemberi napsütés fogadott bennünket abban a barátságos, hívogató otthonban az első összejövetelen. Hamar kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk, hasonlóan érzünk, ugyanazok a problémáink és ugyanannak tudunk örülni. És egy jó csapathoz ennyi elég is. Az, hogy közben varrunk és alkotunk valamit, az már csak hab a tortán. Néha talán csak ürügy arra, hogy egy jót beszélgessünk egy kis süti (igen, sosem maradhat el) és kávé (igen, habosan és tejesen a legjobb) mellett.

Mindennek már lassan két éve és ezidő alatt átéltünk együtt sok mindent. Szomorkodtunk, sírtunk, nevettünk, örültünk, izgultunk, együtt éreztünk, imádkoztunk. Együtt vártuk egy kisfiú érkezését és együtt szomorkodtunk, amikor egyikünk elbúcsúzott tőlünk és hazament a családjához.
És mindeközben persze varrtunk. Sokat és sokfélét, éppen annyifélét, ahányan együtt varrunk.

Eljött egy újabb szeptember és sokan dolgozni kezdtek közülünk, így nem tudtak eljönni délelőttönként abba a barátságosan hívogató otthonba. Ki kellett találni valamit, hogy ne legyen hiányérzete senkinek és azóta havonta egyszer már a Regnum Christi  Mozgalom irodáját lepik el a szebbnél szebb kelmék, borítják a földet a lehullott cérnaszálak. Senki arra járó ne csodálkozzon, ha ilyenkor sorra tünedeznek fel varrógéppel, anyagokkal és egyéb furcsaságokkal felszerelkezett izgatott nők, arcukon boldog mosollyal! Csupán édesanyák, akik kicsit kiszabadultak a mindennapokból és néhány kellemes órát töltenek el együtt, Isten oltalma alatt.

Hálás vagyok nektek és Istennek, hogy összehozott bennünket!

Öröm veletek együtt varrni!

Palásthy Julianna – PJulcsy