Döntés, szabadság, felelősségvállalás.

Ez volt a témája annak a Fehérvárcsurgón eltöltött lelkigyakorlatnak, amin a Pure Fashion első éves csoportjának vezetőjeként én is részt vettem, négy másik vezetővel és tizennégy fiatal lánnyal együtt. A Kaszap Istvánról elnevezett lelkigyakorlatos ház remek helyet biztosított nekünk arra, hogy ezeket a fogalmakat alaposan körbejárjuk, minden lehetséges eszközt felhasználva.

A két évig tartó képzés egyik legmeghatározóbb eseménye az Angyalnap után, ez a három napos lelkigyakorlat, hiszen itt dől el, hogy a kis csapat, akik már fél éve együtt töltenek egy-egy szombatot, tudnak-e igazi közösség lenni.  Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy nekünk sikerült. Emlékszem arra az első, őszi találkozásra, amikor ők is, mi is kíváncsisággal vegyes izgalommal ültük körbe az asztalt, hogy megismerjük egymást. Már akkor tudtam, hogy remek lányokkal van dolgunk és ezt tovább erősítette bennem minden egyes találkozás és most az együtt töltött hétvége is. Figyeltek egymásra az előadások alatt, fontos volt számukra a másik véleménye, aktívan részt vettek a beszélgetésekben, elmondták mit gondolnak a filmekről, amiket együtt néztünk meg és nagyon jól tudtak együtt működni az előadóval is. A szünetekben pedig együtt nevetgéltek, beszélgettek, készültek a feladataikra.

Szombat este történt, hogy azt láttuk, miközben mi, vezetők is kicsit leültünk pihenni, átbeszélni az eddig történt dolgokat, hogy négy-öt lány leült a kanapéra és énekelni, gitározni kezdtek. Aztán odaült még egy lány, aztán még kettő, meg még egy, míg végül már ott voltunk mindannyian. És énekeltek, gitároztak, együtt, csak úgy, a maguk örömére. A szívemben valami furcsa bizsergést éreztem, a szemembe pedig könny szökött és csak egy gondolat volt a fejemben: Köszönöm, Istenem, hogy ezt megadtad nekik és nekünk is!

Most, két nap elteltével, a számítógép billentyűzete fölött még mindig ez az érzés jár át:
Köszönöm, Istenem, ezeket a lányokat!
Köszönöm, Istenem, a szüleiket, hogy lehetővé tették nekik a lelkigyakorlaton való részvételt, és hogy ránk bízták őket!
Köszönöm, Istenem, Tihanyi Annát, Hegyesi Zitát, Hangódi Dórit és Bárányos Editet, akikkel együtt csinálhattam ezt végig!
Köszönöm, Istenem, Oláh Katát, aki bizalmat szavazott nekem és erre a feladatra hívott!
Köszönöm, Istenem a nehézségeket is, amiket támasztottál, és amiket aztán segítettél megoldani is!

Palásthy Julcsi

lelkinap-50

lelkinap-16

lelkinap-23

lelkinap-27

lelkinap-45

lelkinap-53

lelkinap-60

lelkinap-49

lelkinap-67

lelkinap-94

lelkinap-59