Beszámolók a Nightfeverről / Októberben folytatjuk!

Palásthy Levi beszámolója

Nyár elején tartottuk meg az idei harmadik, imádsággal és zenés áhítattal egybekötött Nightfevert. Az esemény a Váci utcai Szent Mihály templom feldíszítésével kezdődött. A kis csapat pillanatok alatt végzett a gyertyák és plakátok elhelyezésével, gyorsan elkészült a hangosítás is, így kezdetét vehette a szentmise. Utána lelkileg felfrissülve néhányan a templomban maradtak imádkozni, mások kosaraikkal „felfegyverkezve” megkezdték az utcai missziót. Az arra sétálók előbb a templomból kiszűrődő zenét hallották meg, majd lelkes résztvevőink beinvitálták őket a templomba egy gyertyagyújtásra és egy rövid imára. A három óra leforgása alatt több száz emberhez jutott el így Isten hívása kortól, nyelvtől vagy aznap esti programtól függetlenül. Reméljük, ilyen jól sikerül majd a következő, októberi Nightfever is, ahová minden érdeklődőt szeretettel várunk!

 

Probáld Kata beszámolója

Kőleves – ez jutott eszembe a Nightfever szervezése kapcsán. Kissé remegő gyomorral, kicsinységem és a fiatal generációkhoz, mint célcsoporthoz képest kissé előrehaladottabb korom tudatában vállaltam el erre az évadra a Nightfever-ek megszervezését. Mert így alakult, mert éppen nem volt más, aki elvállalja, mert Isten biztos jelet mutatva bíztatott, bátorított…

Ezért ráhagyatkozva Istenre, beletettem azt a keveset, amit bele tudtam tenni, és megtörtént a csoda – lelki és szervezési téren egyaránt! Rengeteg segítőm lett, akikért és akiknek nagyon hálás vagyok! Sok közösséget tudtunk bevonni, és még több járókelőt tudtunk behívni Isten jelenlétébe!

Nagy élmény volt látni a zenei szolgálatosok és a háttérimában résztvevők lelkesedését és örömét, hogy amikor szolgáltak, egyidejűleg lelkileg megajándékozottak is lettek. Öröm volt látni, hogy milyen sokan bejönnek az utcáról, hogy milyen hosszú ideig maradnak, hogy elcsendesednek, imádkoznak, aztán megírják imakéréseiket, igeverset húznak, zokognak és mosolyognak, mert Isten megérinti szívüket. Eközben Bálint atya (néhány alkalommal más atyákkal is megerősítve) folyamatosan gyóntat és gyóntat, három órán keresztül… Igen, Isten áldását éreztük mindannyian ezeken az estéken! És nagyon jó volt közösségben, együtt szolgálni! Köszönet érte mindenkinek!

Most pénteken este pedig valahogy éppen akkor voltam a templom előtt, amikor sorra jöttek ki csillogó szemmel a templomból az emberek, és nem győztek hálálkodni, amiért behívtuk őket az Oltáriszentség jelenlétébe. Csak annyit tudtam mondani nekik: Istené a dicsőség!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!