Spain
Mexico
United Kingdom
Italy
France
Germany
Poland
Brazil
Bíró László előadása a Regnum Christi nőkonferencián
2011. február 4. – Esztergom
Az előadás szövege PDF formátumban is letölthető: Bíró László_2011 Esztergom
Hogyan lesz a családegyház az evangelizáció szíve?
Meg kell néznünk a hátteret:
- Igazság evangelizációja
- Életszentség evangelizációja
- Irgalom evangelizációja
- Társadalom evangelizációja
- Az Igazság evangelizációja: Fontos, hogy a világban világos és egyértelmű legyen a beszédünk.
Antropológiai alapok: Az ember Isten-képisége => a férfi és a nő egymást kiegészítő valóság. A keresztény felfogás szerint nem versenyeztetjük a nemeket.
Az ember akkor valósítja meg önmagát, ha elajándékozza magát.
A mai felfogás az ÉN-központú szeretet, teljes mértékben szemben áll a keresztény felfogással, a TE-központú szeretettel.
Az ember lélek – szellem – test egysége – a test nem leválasztható róla. Sajnos ma sokan elveszítik a transzcendentális dimenziójukat.
Az emberek között meg kell, hogy valósuljon a horizontális és a vertikális szolidaritás is.
Horizontális: a házastársak közötti szolidaritás
Vertikális: a generációk közötti szolidaritás.
Mindkettőnek oda-vissza kell hatnia! A 3 generációnak ma is együtt kellene élnie legalább lelki szinten! (Nagyszülő: „Elvállalom a gyerekeket, ha nem vásárolni, vagy takarítani fogtok, hanem valóban együtt lesztek.”)
A házasság igazsága: A házasság szentsége szüntelenül létrejövő szentség. Ugyanabban az ölelésben adjuk magunkat Istennek, házastársuknak és a gyermekeinknek.
Ef. 5.21-33: Hivatásbeli kötelességek
Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből. Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. “Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.
↓
Értsük jól ezt a részt! Ezzel Szent Pál helyreállítja a házasság szentségét.
Mi a házasság szentsége? Fel kell elevenítenünk a házasság szentségének a fogalmát!
Ez egy Jézussal való találkozás – ketten egyként. Jézust beengedjük a szerelmünkbe a szentség által. Ekkor egyben találkozunk a Szentháromságos Istennel és az Egyházzal.
Két embert eggyé teszi, és Jézuson át a Szentháromsággal és az Egyházzal egyesít.
A családegyház: Ehhez értenünk kell Krisztus és az Egyház viszonyát.
Krisztus a Vőlegény szeretettel hajol oda a menyasszony Egyházhoz.
Az Eucharisztiában odaadja magát Krisztus a menyasszony Egyháznak.
Mi is megpróbáljuk egymásnak bemutatni a házasságban, hogy Isten Jézus Krisztusban hogyan szereti az Ő Egyházát. (Kereszthalál, feltámadás, Eucharisztia)
A férfi → a szolgálat (Krisztus is keresztre ment az Ő menyasszonyáért)
Az asszony → engedelmesség és tökéletes önátadás
Isten végleges szeretettel szereti az embert.
- Életszentség evangelizációja
NE arról beszéljünk, amit szeretnénk, hogy legyen, hanem arról, ami van!
3 területen kell különösen jelen lennie a családnak:
I. Család – befelé megélése
II. Egyházközség – befelé megélése
III. Társadalom – kifelé fordulás (4. pont egyben!)
I. Család
I. 1. Családi imádság
I. 2. Családi Liturgiák
I. 3. Családi Katekézis – nagy szükség van az ismeretekre is! A szülő is tanuljon együtt a gyerekkel! Oda kell figyelnünk
Tanúságtétel 3 eleme:
Ismeret; találkozás és a megosztásnak a vágya.
Ismeret – legalább heti egy órát keressük a lehetőséget a tárgyi ismeretek megszerzésére!
II. Egyházközség
II.1. Család csoportok létrehozása (Nem lehetnek a kollektív önzés eszközei, nyitottaknak kell lennünk! Már nem üldöznek minket!)
II. 2. Jegyes oktatásban való részvétele a családoknak.
A család az evangelizáció tárgya – akire irányul az evangelizáció (VI. Pál pápa)
A család az evangelizáció alanya – aki maga csinálja! Nem az aktivitásra biztat minket, hanem éljük meg a család valóságát! (Antonelli bíboros és XVI. Benedek pápa.)
Az evangelizáció első alanya a Szent Család volt. Itt van a megtestesült Ige – Jézus, aki éli tovább Mária és Jézus házasságában a Szentháromságos életstílust. Mária és József is átengedte magát ennek az életstílusnak. Így nem tudott más lenni, mint az evangelizáció alanya. Sugározza Isten jelenlétét.
A szentségi házasságnak is ez a feladata: megélni a szentségi Jézussal való közösséget!
Nem elég a leírt evangélium, kell a látható evangélium!
Nem elég az objektív szentség, kell a szubjektív, a látható életszentség is!
A mi korunkban sokan elfelejtették a szentet és magát Istent is. Elő kell vennünk az életszentség fogalmát újra, és élővé tenni azt!
Ahhoz, hogy az evangelizáció alanya lehessünk, az első feladatunk nem a nyüzsgés!
A család feladata ugyan az, mit az Egyházé: egy, szent és apostoli legyen!
„Család, légy, ami vagy!” (II. JP.) Előbb lenni, aztán tenni! Rajtunk múlik, hogy a gyerekeink elé éljük-e a házasság szentségének mélységét. Világos, hogy az nem csupán egy papír!
Krisztusba gyökerezve, rá épülve kell megélnünk a házasságot!
- Eggyé válni Krisztussal a szentségek által
- Oltáriszentség
- i. Szentáldozás, ahol Krisztus adja önmagát
- ii. Szentségimádás: Krisztus betölt bennünket az Ő jelenlétével. (Ha betölt, akkor Őt fogom sugározni!) Ha nincs Ő bennem, nyüzsöghetek, és erőlködhetek, de csak üres vallásoskodás lesz!
- Szentgyónás – A Kirsztussal való egyesülés alkalma, az irgalom megtapasztalása. Isten megbántását nem tudjuk jóvátenni, mert amikor jóvá tennénk, akkor is jót kéne tenni. csak a vágyamat tudom kifejezni. Az üdvösséget mindenki csak Isten irgalmából érdemelhetem ki! Csak abból! Ez ugyanígy van a személye kapcsolatokban is. Mindig marad bizonyos űr. A bűnbocsánat szentsége – titok – ahogy a pap által Krisztus feloldoz minket. Ha be tudom fogadni Isten irgalmát a bűnbocsánat szentségében, akkor a házasságban is tudok irgalmas lenni a házastársamhoz, a gyerekeimhez és önmagamhoz is.
Ezek által leszünk az evangelizáció alanyai.
- Eggyé válni az Ige olvasása által – majdnem ugyanaz, mint a szentségimádás. Ez sokszor nagyon nehéz. Annyira pörgünk, de így engedjük, hogy betöltsön minket Isten jelenléte.
- Személyes imádság – megérezzük benne a Krisztussal való egységet.
- A kölcsönös szeretet megélése – ez hatalmunkban áll, hogy megéljük!
A szentségi házasságban élni azt jelenti, hogy folyamatosan részesülök az Egyház kegyelmeiből, ugyanakkor a küldetéséből is. A házasság szentsége hozza létre a családegyházat – így annak a funkciója azonos a nagy Egyház funkciójával – mindkettő szentségi valóság.
Az Egyház Isten és ember, ember és ember egységét valósítja meg. (vertikális és horizontális síkon is!)
A házasság szentségében jelei és valósítói vagyunk Isten és ember és ember és ember egységének.
Koinonia – közösség – időt szánni egymásra! A házasság természetes alapja a kommunikáció és a testi kapcsolat, ami adja az intézményt.
A házasság egysége attól nem épül, hogy mindenki teszi benne a dolgát! Arra külön oda kell figyelni! Tudatosan időt teremteni egymásra, a koinónia megvalósítására! (A mozgalom nem tudja helyettesíteni a kettőnk egységét!) Ez a házasság intézménye! Az intézményre kell, hogy épüljön a házasság szentsége – Ma sokszor probléma az aktív keresztény házaspárok is elválnak, mert egymásra nem szántak elég időt.
Liturgia – a családi ünnepek rituáléja. Ezeknek a „kötelező” formuláknak a megélése, ami hihetetlen megtartó erőt és értéket képvisel. A kamaszkorú gyermekeinkkel ne szűnjön meg! Maradjon olyan ünnep, liturgia, amit a család együtt végez! Nem kell abbahagyni a közös imát azért, mert felnőnek a gyermekeink! Ne hagyjuk magukra a nagyobbacska gyermekeinket!
Kérügma – a hitbéli tapasztalatok, megélt szentség megosztása. Meg kell beszélnünk egymással, hogy ez hogy érint minket! (Istennek a munkája.) Ez a lelki osztozkodás – nem azonos az érzelmek megosztásával! Tanúságtétel, az Istentől meghallott szó megosztása! A szíven találó igazságot tovább kell adnunk!
Diakonia – szolgálat a családban. A házastársi munkamegosztás folyamatos revíziója, ahogy az idő halad. Ebben mozognunk kell, arányos változtatásokra való nyitottság, rugalmasság. Észre venni egymás igényeit, szükségleteit! A gyerekeket is bevonni a feladatokba.
3.Irgalom evangelizációja
Ez egy nagyon nehéz terep. Sokszor büszkék leszünk, irritálók, és kirekesztők.
Azokra kell irgalommal tekintenünk, akik nincsenek az Egyházzal összhangban! Aki nem tudja teljes vonatkozásában megélni a hitet, különösen is rászorul az én szeretetemre.
Miközben próbálunk többet tenni, DE és HA nélkül forduljunk oda azokhoz, akiknek talán csak egy megszólítót szeretet-gesztusra lenne szükségük.
4.Társadalom evangelizációja
Kisebbségi lét vagyunk! – Ezzel szembe kell nézni keserűség nélkül!
XVI. Benedek pápa mondja, hogy kreatív kisebbségnek kell lennünk. A történelem folyamán egy felbomló nagy kultúrában mindig megjelent a kreatív kisebbség, amely magába összegyűjtötte a letűnő kultúra értékeit, megőrzi és továbbadja. Ilyen volt az ősegyház is.
Nem szabad, hogy a kereszténység jelenlegi kisebbségi helyzete elkeserítsen! Ha sikerül a kisebbségi lét két csapdáját – a bezárkózást, illetve a liberalizálódást – elkerülve tevékeny, kreatív erővé válnunk, éppúgy kovászai lehetünk a társadalomnak, mint az őskereszténység a hellénista civilizációnak. A hatékonyságunk titka nem a nagy létszámban, hanem a hitelességben, a Krisztussal való egységben rejlik. Ez az egység attól növekszik, ha a szentségekben, a szentségimádásban, az igeolvasásban, az imádságban magunkba fogadjuk Krisztus eleven jelenlétét.
A kisebbségi lét két veszélye: a bezárkózás. Felelősségünk, van a társadalomért! Azok, akik önmagukba fordulnak, és így jól érzik magukat, nem vállalnak kifelé felelősséget – kollektív önzéssé válnak.
A liberalizáció. (A protestáns teológiával ez történt Ny-Európában. Nincs kohéziója már!)
Ami megőriz minket mindkét veszélytől, az a kreativitás, a teremtő tevékenység.
Ha, mint kisközösség nem vagyunk kreatívak, akkor belepusztulunk – ez az evangelizációnak része kell, hogy legyen. Tovább kell hatni, tenni kell!
Ha kell, jogi formát kell felvennünk, hogy a társadalomban meg tudjuk jeleníteni a keresztény értékeinket. – LOBBI! Próbáljunk hűségesen élni, tudatosítsuk magunkban a család értékeit, és követeljük ki magunknak a családok pozitív diszkriminációját! Miközben a kisebbségi diktatúra kialakul, a többség passzív. Nem lobbizunk az értékeink mellett, miközben az értéktelenség képviselői kemény lobbit végeznek.Meg kell előznünk a helytelen döntéseket!
Itt nagyon fontos szerepe van a tanúságtételnek. Ennek 3 eleme:
Ismeret; találkozás és a megosztásnak a vágya/ közlés.
Ismeret – legalább heti egy órát keressük a lehetőséget a tárgyi ismeretek megszerzésére!
Nagyon fontos, hogy ismerjük a tényeket, és azokat számokkal alá is tudjuk támasztani! Hivatkozzunk rájuk, és értelmezzük is azokat. Ez is része a hitelességünknek!
Család – Társadalom
Gyógyít – megsebez
A személyt szereti – csak a szakmai tudásomat/munkaerőt szereti
Személy központú – profit központú
Ajándékozás lelkülete – teljesítmény érdeke / adok-veszek önzés
Megőriz – elsodorja a nemzeti és vallási értékeket
Ma már a lelkiségi mozgalmak elérték kamasz korukat, kezet nyújtanak egymásnak, az egyházközségnek és a társadalomnak.
A témában meghallgatható a püspök atya előadása: http://www.mecs.org.hu/utravalo/eloadasok