Szeretettel osztjuk meg Justin testvér rövid önéletrajzát:

A nevem Justin Prigge. Jelenleg diakónusként szolgálok a Krisztus Légiója Kongregáció budapesti közösségében. Az Egyesült Államok nyugati partjáról, Washington államból származom. Szüleim öt gyermeke közül én vagyok a legidősebb. Három húggal és egy öccsel otthon nem volt soha egy unalmas pillanatom sem. Gyerekként a baseball-t, a kosárlabdát és a focit szerettem, de sokat trambulinoztam a kertünkben és sokat videójátékoztam. Édesanyám régóta Regnum Christi tag volt már, így én is egyike lettem az akkor induló Regnum Christi iskola első diákjainak. Amikor eljött az idő, hogy középiskolát válasszak, nem igazán találtunk jó katolikus iskolát a környéken. Ez idő tájt jött látogatóba hozzánk egy ismerős légiós atya, aki a New Hampshire-ben működő Apostoli Iskoláról mesélt, ami egy középiskola-szeminárium olyan srácoknak, akik nyitottak a papi hivatás felé. Korábban soha nem gondoltam arra, hogy pap legyek, de ők annyiféle sportfoglalkozáson vehettek részt, és még házi feladatokat sem kaptak, mert hogy bentlakásosak voltak, így beneveztem az egyhónapos nyári programjukba. Ottlétem alatt fedeztem fel elhívásomat a papi szolgálatra, és mindössze 13 évesen csatlakoztam a kisszeminaristákhoz. A papságra való felkészülésem során megfordultam Németországban (itt találkoztam először Bálint atyával!), Spanyolországban és Olaszországban is. Teológiai tanulmányaimat végül Rómában fejeztem be tavaly, és ha Isten is úgy akarja, ott is fognak pappá szentelni idén május 4-én. Szentelésem után visszatérek majd Magyarországra, hogy immár felszentelt papként szolgáljam az Egyházat a Szent II. János Pál Iskolaközpontban és a Regnum Christi Mozgalomban.

Az alábbiakban az ő hivatástörténetét olvashatjuk:

Engedd el, bízzál bennem!

Ha valaki nekem 18 éves koromban azt mondja, hogy pár évvel később az életemet teljesen Istennek fogom szentelni, akkor nagy valószínűséggel igen hangosat nevettem volna, és gratuláltam volna az illetőnek a színes képzelőerejéhez. De hát most ténylegesen a Regnum Christi Mozgalom megszentelt életű női közösségének tagja vagyok. Hogy is történt hát mindez?

1977-ben születtem a Münster-vidéken, Németországban, öt gyermek közül a harmadikként. Egész kicsi koromtól fogva természetes és örömteli módon tanultam a hit dolgait, mert családi életünkhöz ez hozzátartozott. Tizenéves kamaszként aztán nagyon sok hittel kapcsolatos kérdés merült fel bennem, és alaposan utána akartam járni „Isten” témakörének. Intenzív kérdezősködés, keresés és vitatkozás után arra a stabil és örömteli elhatározásra jutottam, hogy az életemnek Isten nélkül nincs semmi értelme, de a jövőmet azért mégsem egy „kolostor” falai között képzeltem el. Épp ellenkezőleg: tanítóképzőbe akartam járni, aztán megházasodni és szép, nagy családot alapítani.

Érettségi után szerettem volna élettapasztalatot szerezni, ezért egy barátnőmmel elhatároztuk, hogy egy önkéntes évet töltünk a Regnum Christi apostoli munkáiban, ami minden fiatal számára választható lehetőség ma is sok országban. Így kerültem a mexikói Guadalajara egyik iskolájába, ami a szó igazi értelmében kaland volt számomra. Azt a meghatározó élményt, amely a hivatásom útjára vezetett, egy ottani lelkigyakorlat során kaptam. A kereszten függő Jézus szeretete végtelenül megindította a szívemet. Akkor és ott értettem meg, hogy Krisztus a Getszemáni kertben tudatosan döntött a kereszthalál vállalása mellett. A keresztre szegezve, embertelen fájdalmai és haláltusája közepette sem akarta visszavonni ezt a döntését – énértem. Telve szeretettel a szemében, erről a keresztről nézett rám, énrám személyesen, pedig szenvedéseinek én is okozója vagyok. És nem csak én, hanem minden ember olyan értékes a szemében, hogy a keresztet annak minden következményével együtt vállalta értük. Ez volt az a pillanat, amikor Jézus a szívembe helyezte a kérdést: akarsz-e egyedül énhozzám tartozni?

Ezután a vitatkozás és a menekülés hónapjai következtek. Jónás próféta akár tanulhatott is volna tőlem e téren! Isten szeretetének megtapasztalása valóságos volt, de valóságos volt a félelmem is az előttem álló úttól. Hogyan lehetnék boldog férj és család nélkül? Ez egyszerűen lehetetlennek látszott! Ugyanakkor ott visszhangzott bennem Jézus kérdése, immár egy bátorítással együtt: „Engedd el, bízzál bennem!”.

Isten szeretetét leginkább abban a ráhagyatkozásban tanuljuk meg, amikor nem biztosítjuk be magunkat. Megtapasztalhatjuk, hogy az ejtőernyő megtart, ha kiugrunk a repülőből és meghúzzuk a nyitózsinórt. Én is „ugrottam”, amikor elhatároztam, hogy Krisztusban teljesen megbízok, és a boldogságról alkotott elképzeléseimet elengedem. Végül 1998-ban szenteltem Neki magamat a Regnum Christi-ben. Az ejtőernyő kinyílt és megtart ma is. Krisztus valóban az élet teljessége, betölti legmélyebb vágyainkat. A megszentelt élet nem egy „férfi nélküli élet”, hanem éppen ellenkezőleg, egy eleven kapcsolat Krisztussal, és a családunk, azaz az Isten által ránk bízott emberek köre folyamatosan bővül.

Most, a megszentelésem 20. évfordulójához közeledve, nagyon hálás vagyok Istennek a közös utunkért, pedig Ő nem csak virágos réteken, hanem néha sötét völgyeken át is vezet. És éppen ez utóbbi pillanatokban újítom meg újra és újra az elhatározásomat, hogy hiszek az Ő szavának, amikor azt mondja: „Engedd el, bízzál bennem!”

Jézus ejtőernyője túlvisz az értelem szintjén egészen az élő Isten közelségébe. És egy dolog mindig bizonyosság marad számomra: az Ő szeretető tekintete.

Melanie Zoll

Clarisse Desclèves hivatástörténete:

„Magasabbra akarok repülni!” – ezt mondogattam kicsi koromban az anyukám szerint, mert látni akartam Jézust az égben. Aztán megértettem, hogy Őt valójában nem az égben kell keresnem, hanem ha valóban találkozni akarok vele, akkor a szívembe kell néznem… és nem a felhőkbe!

Egy tízgyermekes, katolikus családból származom. Én vagyok a negyedik a sorban. Édesapám orvos, édesanyám pedig otthon maradt, hogy gondoskodjon rólunk. Katolikus iskolába jártam, és 15 éves voltam akkor, amikor elkezdtem gondolkodni a jövőmön, hogy mit is kezdjek az életemmel, de semmilyen pálya nem volt elég vonzó a számomra.

Amikor elvégeztem az iskolát, egy év önkéntes munkát vállaltam a Regnum Christi Mozgalomban, melyet a családom már nyolcéves korom óta ismert. Ennek köszönhetően egyike lehettem a legelső ECYD tagoknak Franciaországban, akikkel rengeteget táboroztunk, számos hazai és nemzetközi eseményen vettünk részt. Önkéntes évemet az Egyesült Államokban és Kanadában töltöttem, és közben egyre mélyebbé vált az imaéletem. Megértettem, hogy az értékesebb dolgokra és a még magasabban szárnyalásra való vágyam beteljesedése csak az isteni valóságban lehetséges, és nem az emberiben.

A megszentelt életre való fogadalomtételemre 2004. február 2-án került sor, majd képzési éveim következtek Cerro del Coto-ban (Madrid, Spanyolország), utána pedig Franciaországban kezdtem meg missziós életemet. Minden teljesen új volt számomra, sok mindent kellett még tanulnom, de Isten szeretetét akartam közvetíteni. Képzéseket és programokat szerveztem, hogy változást vihessek az emberek és a társadalom életébe. Az itt töltött két év során számos városban, plébánián és iskolában segítettem, és havonta egyszer Brüsszelbe utaztam. Eljutottam Afrikába is a Fiatal Missziósok csoportjával, sok tábort szerveztem a NET és az ECyD gyermek- és ifjúsági programjaink keretében, és részt vettem a Pure Fashion és a Regnum Christi ifjúsági tagozat megalapításában.

2009 szeptemberében arra kaptam küldetést, hogy Kolumbiába menjek, és Medellin város Cumbres Iskolájában szolgáljak. Nagy meglepetés volt ez számomra, mert bizony még csak azt sem tudtam, hogy hol van Kolumbia, és persze azt sem, hogy milyen ott az élet. Ezzel a misszióval tehát új életforma, új oktatási módok és újabb tanulnivalók vártak. Regnum Christi iskolában korábban még nem dolgoztam, ezért nagy hálával gondolok azokra a megszenteltekre, akik átadták nekem tudásukat az új pedagógiai módszerek, az apostoli képzés, a pozitív motivációs technikák és a családias lelkület kialakítására vonatkozóan, hogy így tegyenek még alkalmasabbá Isten szeretetének továbbadására sokak szíve felé. Hét évig maradtam ebben a csodálatos országban, és lehetőségem volt még öt másik városban és Equadorban is elindítani apostoli munkáinkat.

A fiatalok igényeire reagálva számos új programot szerveztünk. Elmentünk az Amazonas folyó körüli dzsungelekbe, az északi Guajira sivatagába, hogy minél mélyebben megtapasztaljuk az ország ősi kultúráját és annak gyökereit. Felkészültünk és részt vettünk egy New Yorkban szervezett női konferencián (ONU?), majd ennek hatására elindítottunk egy programot a prostitúció megfékezésére. Számos plébánián szerveztünk missziókat, hogy segítsünk a plébánosoknak, valamint közreműködtünk gyermekjóléti alapítványok munkájában, hajléktalan szegények és idősek ellátásában.

Ezeket az apostoli munkáinkat lelki életünkkel erősen megtámasztottuk, hiszen a Regnum Christi életstílus lényege éppen ez: képzésekkel, imaélettel, lelkigyakorlatokkal és a lelkiéletben való növekedéssel tudjuk csak megadni azt a lelki vezetést a fiataloknak és a családoknak, ami őket a saját útjukon tovább tudja segíteni. Mindez Isten óriási ajándéka volt!

Visszanézve életemre úgy látom, hogy sokkal magasabban szárnyaltam annál, mint amit valaha is álmodtam. Nemrég egy új missziós munkát kezdtem el ebben a gyönyörű országban, Magyarországon! Nagy kíváncsisággal ismerkedek a kultúrával, az emberekkel, hogy – amint Szent Pál fogalmazott – „mindenkinek mindene” legyek.

Azt látom, hogy a Regnum Christi Mozgalom Istenünk ajándéka minden kultúra számára, az Ő valódi válasza világunk aktuális kérdéseire, miközben az emberek eredendő belső vágya mindig ugyanaz marad. Ebben a küldetésben szeretném magamat a misszió frontvonalába helyezni, minden tőlem telhetőt megtéve Istenért és az emberekért.

Köszönöm a magyaroknak, hogy befogadtak országukba, hogy családjaik és életük részévé válhatok. Sokat kell még tanulnom, amiben jól haladok, mert sok időt és türelmet szánok rá. Köszönöm, hogy Isten arcának egy új oldalát mutattátok meg nekem!

„Interjú Szabó-Molnár Bálint atyával, a Krisztus Légiója Kongregáció magyarországi vezetőjével. Beszélgetésünk során kiderült, szerinte hogyan lehet megnyerni a mai tinédzser korosztályt, hogy miért tartja rövidnek még a 12 éves papi képzést is, továbbá, hogy a megyei első osztályú labdarúgó karrier sem minden, ami a boldogsághoz kell.”

Az interjú innen érhető el!

KEDVES BARÁTUNK!

Szeretnénk a figyelmébe ajánlani egy közelgő programot.

Ferenc pápa 2015-re meghirdette a megszentelt élet évét. Ennek keretében a hazánkban működő férfi és női szerzetesrendek közös kezdeményezéseként egész éves eseménysorozat indult Szerzetesek Éve névvel. Ennek keretében SZEPTEMBER 18-19-ÉN rendezzük meg a BUDAPESTI MÁRCIUS 15. TÉREN és a Ferenciek terén a SZERZETESEK TERE nevet viselő interaktív rendezvényt, amelyen az ország szinte összes szerzetesrendje képviselteti magát különféle programokkal minden korosztály számára.

Várjuk az egész családot, az egyházközség tagjait, ismerősöket, érdeklődőket

A rendezvényen találkozni lehet a „RENDBEN VAGYOK” [5] kampány arcaival és számos érdekes egyházi és civil szereplővel.

Koncertek, színdarabok, élő könyvtár, gasztronómiai bemutató, kerekasztal-beszélgetések,  kézműves foglalkozások, sportprogramok színes tárháza várja a térre látogatókat. Részletes

program: www.szerzetesektere.hu [6]

Nagy szeretettel hívunk, várunk az eseményre, a részvétel természetesen ingyenes.

TALÁLKOZZUNK A TÉREN! VELED EGYÜTT VAGYUNK RENDBEN!

A Magyarországi Szerzetesi Elöljárók Konferenciájának Irodája

„RENDBEN VAGYOK”

A szerzetesi életet bemutató kampányt indított a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

Budapest, 2015. június 1.

Kik a szerzetesek?

Barátok. Nővérek. Testvérek, társak. Köztünk élnek, de sokszor mégis „láthatatlanok”, bár közel 1600-an vannak Magyarországon. Szerepük a 21.század társadalmában épp oly fontos, mint akár  több száz évvel ezelőtt. Az ő életüket,  szerteágazó tevékenységüket, emberközeliségüket bemutatandóan  indította útjára a „RENDBEN VAGYOK” címet viselő integrált kampányt a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája.  

Az Istennek szentelt élet sokféle formája megtalálható ma Magyarországon, a szigorú szemlélődő rendektől az apostoli munkát végző közösségeken keresztül az új mozgalmakig. Mind a társadalom szerves részei; jelenlétüket többek között az általuk nyújtott szolgálatok, intézményeik, a rászorulók lelki és testi gondozása által is érzékeljük. Emellett ott van az a „láthatatlan” cselekvés is, amit nap mint nap a szerzetesek végeznek: imádkoznak embertársaikért, azaz értünk. Fürkészik Isten jelenlétét és működését személyes és közösségi életükben, a társadalom életében, mindazok életében, akiket szolgálnak.

Ahhoz, hogy az „utca embere” is jobban megismerhesse őket és tevékenységüket, a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája 2015 júniusától integrált kampányt indított „Rendben vagyok. Földön járok, égre nézek” szlogennel. A kampány fő célja, hogy a szerzetesekről alkotott sztereotip képet – miszerint a szerzetes teljes elvonultságban él és naphosszat csak imádkozik – a társadalomban letisztítsa, megszólítva a nehezen elérhető csoportokat is, emellett ember közelibbé tegye a megszentelt életet élőket.

A kampány egyik lényeges eleme a www.rendbenvagyunk.hu címet viselő weboldal, amelyre érkezve négy kedves és nyitott tekintetű szerzetes néz velünk szembe: Ármella nővér, Didák testvér, Beáta nővér, Botond testvér. Ők mind élő karizmával rendelkező, hús-vér emberek, akik Istennek szentelték az életüket, de érzéseik, problémáik és félelmeik hasonlóak a mieinkhez. Emellett színes és érdekes „hobbikkal” is rendelkeznek: Ármella 86 évesen is az ifjúságot megszégyenítő tempóban kerékpározik, Didák egyedi látásmóddal fényképez, Beáta nordic walkingol és köt, míg Botond motoros zarándoklatokat vezet egy Yamaha FJR motoron ülve. Amikor őket hallgatjuk, velük beszélgetünk, akkor megállunk kicsit, figyelünk és elgondolkozunk. Szavaik, életük példája, derűjük és szeretetük magával ragad, megtart, örömöt ad. A róluk – és a későbbiekben más szerzetesekről is – szóló kisfilmeken, az általuk írt blogbejegyzéseken és rövid, pillanatfelvételként megmutatott élettörténeteiken keresztül ismerkedhetünk meg a szerzetesi élet hétköznapjaival, mely tartalom hetente frissül majd. A honlaphoz facebook oldal és youtube csatorna is kapcsolódik (facebook.com/rendbenvagyunk).

A kampány során a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája mind az egyházi, mind a világi médiumokban aktív jelenlétet tervez. Olyan stratégiai médiapartnereket találtak mindehhez, mint az MTVA (Duna TV és Magyar Rádió), a Heti Válasz, a KÉPMÁS, a Bonum TV, a Keresztény Élet, a Magyar Katolikus Rádió, a Magyar Kurír, a Mária Rádió, a Szent István Rádió és Televízió, és az Új Ember.

A „Rendben vagyok” kampányt és szerzetesek évéhez kapcsolódó kiemelt események PR kommunikációját az Ester Communications integrált kommunikációs ügynökség jegyzi. A kampányhoz kapcsolódó rövidfilmeket az OD Pictures készítette.

Miért pont most?
A 2015-ös évre Ferenc pápa a megszentelt élet évét hirdette meg, amelynek három fő célkitűzése: hálával tekinteni a múltra, szenvedéllyel megélni a jelent és a jövőt reménységgel átölelni.
A megszentelt élet éve – amelyet a „szerzetesek évének” is nevezünk – az új egyházi évvel, 2014. november 30-án kezdődött, és 2016. február 2-án, a megszentelt élet napján ér véget. Magyarországon az év keretében számos izgalmas programot szerveznek központi és regionális szinten egyaránt, amelynek egyik kiemelt eseménye a szeptember 18-19-én a Március 15. téren és környékén megrendezendő SZERZETESEK TERE. A kampányhoz hasonlóan a kétnapos, színes és interaktív programokkal teli rendezvény meg szeretné mutatni, hogy jelen korunkban mi a szerzetesek szerepe és elköteleződése a mai magyar társadalomban.

További és részletes információk: http://www.szerzetesek.hu

SAJTÓKAPCSOLAT

Szathmáry Melinda

Ester Communications

T: 30/217 7129 ; 20/336 8882

E-mail: szathmary.melinda@estercom.hu