Nyár elején tartottuk meg az idei harmadik, imádsággal és zenés áhítattal egybekötött Nightfevert. Az esemény a Váci utcai Szent Mihály templom feldíszítésével kezdődött. A kis csapat pillanatok alatt végzett a gyertyák és plakátok elhelyezésével, gyorsan elkészült a hangosítás is, így kezdetét vehette a szentmise. Utána lelkileg felfrissülve néhányan a templomban maradtak imádkozni, mások kosaraikkal „felfegyverkezve” megkezdték az utcai missziót. Az arra sétálók előbb a templomból kiszűrődő zenét hallották meg, majd lelkes résztvevőink beinvitálták őket a templomba egy gyertyagyújtásra és egy rövid imára. A három óra leforgása alatt több száz emberhez jutott el így Isten hívása kortól, nyelvtől vagy aznap esti programtól függetlenül. Reméljük, ilyen jól sikerül majd a következő, októberi Nightfever is, ahová minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Probáld Kata beszámolója

Kőleves – ez jutott eszembe a Nightfever szervezése kapcsán. Kissé remegő gyomorral, kicsinységem és a fiatal generációkhoz, mint célcsoporthoz képest kissé előrehaladottabb korom tudatában vállaltam el erre az évadra a Nightfever-ek megszervezését. Mert így alakult, mert éppen nem volt más, aki elvállalja, mert Isten biztos jelet mutatva bíztatott, bátorított…

Ezért ráhagyatkozva Istenre, beletettem azt a keveset, amit bele tudtam tenni, és megtörtént a csoda – lelki és szervezési téren egyaránt! Rengeteg segítőm lett, akikért és akiknek nagyon hálás vagyok! Sok közösséget tudtunk bevonni, és még több járókelőt tudtunk behívni Isten jelenlétébe!

Nagy élmény volt látni a zenei szolgálatosok és a háttérimában résztvevők lelkesedését és örömét, hogy amikor szolgáltak, egyidejűleg lelkileg megajándékozottak is lettek. Öröm volt látni, hogy milyen sokan bejönnek az utcáról, hogy milyen hosszú ideig maradnak, hogy elcsendesednek, imádkoznak, aztán megírják imakéréseiket, igeverset húznak, zokognak és mosolyognak, mert Isten megérinti szívüket. Eközben Bálint atya (néhány alkalommal más atyákkal is megerősítve) folyamatosan gyóntat és gyóntat, három órán keresztül… Igen, Isten áldását éreztük mindannyian ezeken az estéken! És nagyon jó volt közösségben, együtt szolgálni! Köszönet érte mindenkinek!

Most pénteken este pedig valahogy éppen akkor voltam a templom előtt, amikor sorra jöttek ki csillogó szemmel a templomból az emberek, és nem győztek hálálkodni, amiért behívtuk őket az Oltáriszentség jelenlétébe. Csak annyit tudtam mondani nekik: Istené a dicsőség!

Lábnyomok

Július 27-től 31-ig összesen huszonhatan táboroztunk együtt Bükkszéken. A tizenkilenc lányon kívül ott voltak az ECyD csapatvezetők (Zsófi, Ági és Anna), a tábor szervezői (Kinga és Fabi, akik megszentelt életű tagok a Regnum Christi-ben) és Scholtz Viki, aki a szervezésben nagyon sokat segített nekünk.

Rögtön az első napon a fiatalok bejárták a falut és csapatonként megoldottak vicces, nehezebb és komoly feladatokat egyaránt. Miután kitalálták a csapatuk nevét és hozzá a csapatkiáltást és a csapatfrizurát is, már indultak is a zászlóval. Nem csak egy telefonfülkébe kellett beférniük, hanem megkeresték a helyi gémeskutat vagy valahogy kinyomozták a templomgondnok telefonszámát. A temetőben egy elhagyatott sírnál imádkoztak és gyertyát gyújtottak. Sok egyéb feladatot is meg kellett közösen oldaniuk, és így nem csak Bükkszéket ismerték meg jobban, hanem összeszokott, vidám és bátor csapattá váltak mindennek gyümölcseként!

Napi ECyD foglalkozások, beszélgetések, imák és evangéliumi elmélkedések segítettek abban, hogy a tábor alatt jobban megismerjék Jézust, aki ennek a tábornak aktív résztvevője és szervezője volt. Bükkszéken van egy gyönyörű templom, ahol Szabó Molnár Bálint atya (Krisztus Légiósa) misézett és gyóntatott. Mivel ez a faluban kihirdetett újmise volt, helybéliek is csatlakoztak hozzánk, és őket a lányok saját készítésű muffinokkal lepték meg.

A kézműves foglalkozások alatt készültek medálok, karkötők és képek dekupázs technikával. Majdnem mindenki haza tudott vinni egy kis imasarokra való “műalkotást”. A Siroki vár és Eger városának meglátogatása, az óriás csúszdák és a Salvus gyógyvízben való strandolás mellett még egy igazán színvonalas „Just Dance Night Show” előadásra is sor került, amire több napon át készültek a lányok tánccal és jelmezekkel.

Többet most nem mesélnék már a programról, hanem inkább a saját tapasztalatomról szólnék, ami számomra idén igazán különleges volt. Amikor elkezdtem a szervezést, több nehézségbe ütköztem, és sokáig még az is bizonytalan volt, hogy lesz-e egyáltalán ECyD tábor. De egyszer csak aktívan beszálltak különböző segítők a szervezésbe, és így már több kézzel, több ésszel és több szívvel megoldottuk a felmerülő nehézségeket. De főleg azt vettem észre egy idő után, hogy Isten volt az, aki kezébe vette a tábort. Én az elejétől kezdve Őt neveztem ki a tábor fő szervezőjének, és aztán Ő a maga gondviselő jelei által meg is mutatta, hogy szívesen elvállalta ezt a feladatot. Csak egyet hadd meséljek itt el ezekből a jelekből.

A tábor előtt vágyam volt, hogy a csapatvezetőkkel együtt zarándoklatra menjünk és imádkozzunk a táborért. Az iskolaév vége felé, a sok feladat közepette nem tűnt nagyon reálisnak ez az elképzelés, inkább túlzásnak láttam, és ezért nem is igen terveztem meg. Amikor Zsófival nekiindultam kocsival Bükkszékre a helyszínt előkészíteni július közepén, útközben egyszer csak rájöttem, hogy a következő falu után Szentkúton leszünk. Ez Magyarország nemzeti zarándokhelye. Visszaemlékeztem, hogy mi is volt a szívemben, és örültem, hogy ha nem is tudatosan, de ezt az útirányt választottam. És persze megálltunk imádkozni! Számomra a legnagyobb öröm az volt, hogy Isten nagyon komolyan vesz, fontos neki a szívem vágya, fontos volt neki ez a zarándoklat és ez a tábor.

A tábor által is újra megtapasztaltam, hogy ha hív az Isten egy feladatra, akkor gondviselő, szeretetteljes szívvel kísér engem és az eseményeket. Ami nem azt jelentette, hogy minden úgy sikerült, ahogy terveztem, hanem azt, hogy átadva neki az irányítást, Ő megmutatta nekünk dicsőségét. Így válhatott azzá, ami lett: egy szerintem jól sikerült tábor. Néhány szempontból meglehet, hogy nem tökéletes (ami mindig így van), de a tábor egy nagy szeretet-tapasztalat volt. Isten megmutatta nekem újra gondviselő szeretetét, ami mindig nagyon megerősítő. Szép és jó élmény Istent is szeretni a tábor szervezésében és a tábor idején.

És mit vitt haza mindegyik lány a tábor után? Sok vidám percet, örömet, meglehet, hogy néhány nehezebb pillanatot is, vagy egy jó közösségi élményt… de remélem egy Istennel való találkozást is, vagy legalább a hitében egy kis magot, ami növekedni tud a szívében.

Végül pedig köszönetemet szeretném kifejezni sokaknak, akik ezt a tábort támogatták imáikkal, odaadásukkal a szervezésben vagy akár pénzbeli támogatással is. Isten fizesse meg és Istennek legyen hála!

Marton Fabiola (Regnum Christi)

Még néhány tábori pillanatkép…

 Orfű. Egy kis falucska, megbújva a Mecsekben, egy sétára hívogató tó mellett, a hegy gyomrában élő sárkányról szóló legendával. Erre a festői szépségű helyre vittünk el 17 lányt, remélve, hogy jól fogják majd magukat érezni…

Ők nem sejtették, csak mi tudtuk, mennyire izgultunk: fel tudjuk-e oldani a feszültségüket, hiszen a lányok többsége nem ismerte egymást, meg tudjuk-e nevettetni őket, át tudjuk-e adni nekik Isten szeretetét, egyszóval, jól fogják-e magukat érezni. Izgultunk, hiszen sok munkát fektettünk az előkészületekbe.

Bizakodva vágtunk neki az Orfűre vezető hosszú útnak, nem törődve a szemerkélő esővel. Hamar bebizonyosodott, hogy a félelmeink alaptalanok voltak, egy csapatnyi remek, nyitott és jókedvű lány verődött össze, akik szívesen jöttek, ha sétára vagy filmet nézni hívtuk őket, akik benne voltak a bringázásban, a sárkányhajózásban, a strandolásban, akik lelkesen ültek le gyöngyöt fűzni, pólót, táskát, tolltartót festeni, akikkel lehetett rögtönzött divatbemutatót tartani, akik háziasszonyokká váltak, ha bibliai ételkóstolásról volt szó, akik tele voltak ötletekkel a kvízjátékban, a versírásban, a színielőadásban.

Persze nem csak a bolondozásról szólt a tábor, ugyanilyen lelkesedéssel és elmélyüléssel ültek körbe, hogy meghallgassák a reggeli napindító gondolatokat, adtak hálát minden este a mécsesek fényénél, vettek részt vasárnap az abaligeti szentmisén.

Nem mondjuk, hogy nem volt szükség gyógyszerre, nem volt rosszullét a buszon, nem volt épületekből ki- és bezárás, késői vacsora és sajnos nem volt éjjel kettőig íródott városi vetélkedő sem, de ezzel együtt nagyon sokat adott nekünk a tábor. Talán kijelenthetem, hogy résztvevőnek, vezetőnek egyaránt.

A sok beszélgetés, a spontán közös éneklések összehoztak minket, és testileg-lelkileg feltöltődve hagytuk magunk mögött Orfűt, azt a kis falut a Mecsek völgyében, a tó partján, ahová visszavágyunk és ahová talán jövőre újra eljutunk.”

Palásthy Julcsi

PF koordinátor

U.i. Köszönjük szépen a szállást a Mecseki Diákszállónak! További képek Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/pages/Pure-Fashion-Hungary/180518071959773

A hat nap alatt sok vidám percet töltöttünk együtt, sok kalandban volt közösen részünk. A lányok kitartóan keresték a kincset, amelyről nagy kérdés volt, hogy egyáltalán minden csoport megtalálja-e. Együtt izgultunk, hogy ki lesz az első. Jó két órán keresztül, növekvő izgalommal, teljesítették a csapatok az „egy perc és nyersz” feladatait, amivel mindig megkaphatták a következő útmutatást a kincs helyszíne felé.

Bátorság, együttműködés és tanúságtétel a hitről – erre volt szükség a Győri városi rally alatt. Szent Mártát ünnepelte az nap az Egyház. Az egyik feladata az volt a lányoknak, hogy találjanak egy Márta nevű hölgyet, és kívánjanak neki boldog névnapot. Vajon melyik csapat talált? A feladat annyira jól sikerült, hogy néhányan még virágot is ajándékoztak aznap egy-egy Márta nevű győri hölgynek.

Kért már egyszer valaki ingyen fagyit a fagyizóban? A lányok Győrben bátran kértek – ez volt a második feladat. És kaptak! Jó tudni, hogy ilyen is van.

„Hiszek Istenben és az ima erejében!” Ezt tanúságot a hitről adták át a lányok a felnőtteknek. A harmadik feladatuk az volt, hogy megszólítsanak valakit, és hívják be a templomba együtt imádkozni.

Az élménybeszámolók alapján tudjuk, hogy ez a program a tábor egyik csúcspontja volt.

Egy ECyD tábor soha nem csak olyan programokból áll, mint például idén a Kalandpark, strandolás, film, kézműveskedés, reggeli torna vagy a vidám közös étkezések. Minden napnak része egy ECyD foglalkozás és beszélgetések konkrét témákkal. Azon kívül a lányok egymással barátkoznak, az iskola falain kívül együtt eltöltött idő a legjobb alkalom, hogy felfedezzék, mélyebben megismerjék egymást, és Istennel is találkozzanak a tábor alatt, a felebaráti szeretet által, vagy az imában. Igen, Jézussal is lehet baráti kapcsolatban élni, mert Ő is egy igazi személy és idén is hivatalos résztvevője volt táborunknak. Nem csak reggel és este beszélgettek a lányok Vele, hanem egy Szentségimádás alatt mindenki kihasználta a lehetőséget, hogy írjanak Neki egy levelet. Egy jó barátnak valószínűleg őszintén le merték írni, ami a szívükben volt.

A konkrét apostolkodás is része az ECyD tábornak. Győrben egy idősotthonban megleptünk több idős embert. Szentképekkel készültek a lányok, és csoportokban mentek be egy-egy szobába beszélgetni és együtt lenni velük. A felebaráti szeretet által vitték el Isten örömhírét és az nap sok mosolyt tudtak varázsolni az idősek arcára.

Idén a táborban nem csak vicces feladatoknál és játékoknál fogtak össze a lányok, hanem az imában, a szeretetben, vagy akár áldozat hozatalban is. Célunk volt, hogy együtt készítsünk el egy különleges rózsafüzért. Minden gyöngyszem egy lánynak a jó cselekedetét jelentette, amit a tábor alatt valakiért áldozatként megtett. Közösen sikerült sok feladatot megvalósítani és több mint 60 gyöngyöt gyűjtöttek össze. Egy teljes rózsafüzér lett belőle, aminek már most is örök értéke van. A felebaráti szeretet, az áldozat és az ima által magukat és sok embert vittek közelebb Istenhez.

Nagyon örültünk és hálásak voltunk, hogy a légiós atyák is meglátogatták a táborunkat Győrben. Két szentmisét mutattak be, volt gyónási lehetőség a résztvevők számára, és a lányok örömmel mutatták be nekik a tábor alatt megtanult táncokat.

A tábor zárásaként a lányokkal pillecukrot sütöttünk a tábortűznél – alul keksz, aztán csoki, utána egy pillecukor, majd erre rá még egy keksz, és kész a finom esti szendvics egy jó tábor után! Hazafelé a vonatban néhány lány írásban is beszámolt a vezetőknek, mint például Panni: „Nekem minden nagyon tetszett, de legfőképpen a városi rally. A tábor után kellemes, jó érzés van a szívemben, invitál arra, hogy jövőre is jöjjek. Sok-sok élményt viszek haza.” 

Marton Fabiola
Regnum Christi megszentelt életű tagja

A táborban készült képek:
[nggallery id=25]

Történelmi pillanatokat éltünk át július 19 és 23 között a Mecsekben fekvő gyönyörű faluban, Orfűn. Az első Pure Fashion tábor került megrendezésre, melyben vegyesen voltak az újpesti csaptból és az újbudai csapatból a lányok.

Biciklis zarándoklat a Karmelita kolostorba Vancsura Lillához, ékszerkészítés nemezeléssel, gyalogtúra, bográcsozás, könyvkötészet, éjszakai túra, fürdőzés, pécsi városi vetélkedő, abaligeti barlanglátogatás, közös főzések, és még számtalan élmény, ami miatt nagyon szívünkbe zártuk ezt a pár napot.

Ahhoz, hogy ennyi tartalmas program beleférjen a napban, frissen és üdén reggelente tornával alapoztuk meg az erőnlétünket.

A testünk edzése mellett nem maradtak el a lelkünkre szánt idő sem. A napindító gondolatoknak, fohászoknak s egyben a tábor témájaként is Audrey Hepburn idézete szolgált:

„A vonzó ajkak érdekében mondj kedves szavakat. A kedves szemekért keresd a jót az emberekben. A karcsú alakért oszd meg ételed az éhezőkkel. A lelki egyensúlyért sétálj azzal a tudattal, hogy sohasem vagy egyedül. „

[nggallery id=26]

Nagy ünnepe van ma az egyházmegyének: hálát adunk a jubiláns paptestvérek sok évtizedes hűséges papi szolgálatáért, mindazokért a kegyelmekért, amelyeket Isten az Egyháznak, a világnak szolgálatuk révén adni akart. Örömmel szenteljük fel az új diakónusokat és papokat Isten népe és a világ üdvösségének szolgálatára – köszöntötte a szertartás kezdetén Erdő Péter bíboros a bazilikát zsúfolásig megtöltő híveket, köztük a gyalogosan Esztergomba érkezett zarándokokat.

A homíliájában Erdő Péter az evangélium tanításából kiindulva az eskütétel, esküvés cselekményéről beszélt. A Szentírás és az egyháztanítók – Szent Jeromos, Aranyszájú Szent János, Szent Ágoston – értelmezését segítségül hívva fejtette ki, hogy Jézus az esküről tanítva nem az eskütétel formaságairól, hanem a lényegről beszél: az eskü Krisztus szelleméhez híven az emberi őszinteség, hitelesség hangsúlyozása.Az esküvésről szóló evangéliumi tanítás a papi hivatás mélységeire irányítja a figyelmet – mondta a főpásztor. A felszentelés során az apostoli szolgálat szentségében – mindhárom fokozata: a püspökség, az áldozópapság és a diakonátus – az Egyház különleges szolgálatára hívja, avatja és képesíti a szentelendőket. E hivatás feladatait összefoglalva Erdő Péter arról beszélt, hogy a diakónusok az Apostolok Cselekedeteiben szereplő hét kiváló férfiú küldetését kapják a szegények gondozására és az asztal szolgálatára. Liturgikus feladat és a szeretet különleges szolgálata – ez az állandó diakónus megbízatása, egy egész életre szólóan – hangsúlyozta Erdő Péter.

Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon másoknak – hívta fel Jézus szavaival a figyelmet Erdő Péter arra, hogy a papok egy életen át diakónusok is maradnak: az emberi nyomorúsággal – szegénységgel, betegséggel – találkozva érezniük kell a segítő szolgálat küldetését. Rámutatott a diakónus fontos szerepére a liturgiában is. Szolgálatuk az asztal körül nem a pótlék, de nem is a papságot helyettesítő szerepe – mondta a bíboros. Hangsúlyozta a feladataik között szereplő hitoktatás, igeszolgálat gondos teológiai felkészültség-igényét, valamint a közösségek szervezésében, az emberi kapcsolatok létesítésében, erősítésében betöltött, az Egyház életét meghatározó fontos szerepüket.

A papság rendjéről szólva a bíboros arról beszélt, hogy az megbonthatatlanul kapcsolódik az Eucharisztia áldozatához. Krisztus személyében tevékenykedve és az Ő misztériumát hirdetve, összekapcsolják a hívők önátadását Krisztus áldozatával, áldást és kegyelmet kapnak arra, hogy egész életüket és minden tevékenységüket Krisztus és az Egyház ügyének ajánlják fel az egész emberiség üdvösségének szolgálatában. Ez a teljesség kívánja meg, hogy személyesen egyre inkább azonosuljanak Krisztussal – mondta a főpásztor.

Majd arról beszélt, hogy az evangélium megmutatja: Krisztus különleges szeretetébe vonja az apostolokat, külön imádkozik értük, külön tanítja őket, és egészen sajátos feladatot bíz rájuk: nekik kell folytatniuk művét az idők végezetéig. Minden hétköznapi gondunk, apró-cseprő tevékenységünk, ügyintézésünk, munkánk közepette ezt a meghívást kell szem előtt tartanunk – fogalmazott a bíboros. Így erőnkön és képességeinken felül megajándékoz minket az Isten, működni kezd bennünk az Úr kegyelme.

Imádkozzunk Urunkhoz, Jézus Krisztushoz, fogadja el életünk teljes felajánlását. Nem esküdözünk, és nem hősködünk. Alázattal és gyöngeségünk tudatában adjuk neki önmagunkat, minden képességünket – kérte Erdő Péter bíboros Isten áldását a szentelendőkre.

A szentelési szertartás az evangélium után kezdődött, amikor név szerint szólították azokat, akik a diakonátus, illetve az áldozópapság szentségében szeretnének részesülni.

Ezután a szentelendők ígérete következett, majd a szertartás a Mindenszentek litániájával folytatódott. A jelöltek leborultak a földre, amely a teljes önátadást fejezi ki, azt, hogy életüket Isten akaratának rendelik alá. Ezután a szentséget kiszolgáltató főpásztor mint az apostolok utóda imádság és kézrátétel által átadta a Krisztustól kapott hatalmat és küldetést.

A beöltözés után megkenték kezüket krizmával, s megkapták szolgálataik liturgikus eszközeit.

A szentmiseáldozattal zárult a szertartás, amelynek végén elsőmisés áldásukat a főpásztornak adták az újonnan felszentelt papok.

Forrás: Magyar Kurír

[nggallery id=24]

Túlzás nélkül kijelenthetem, hogy csodálatos és felejthetetlen hétvégét töltöttünk Erdélyben. Ebben közreműködött a közösség, a táj, a csíksomlyói búcsú, az erdélyi pálinka a szekérutak, és legfőképp Jézus Krisztus. Sokan először jártunk Erdélyben, de biztosan nem utoljára. Személy szerint új vagyok a csapatban, és Jézus úgy irányította utamat, tudtomon kívül, hogy elmehessek e misszióra, mely Dénes szerint zarándoklat mellett kirándulás is volt. Ő a helybeliekkel együtt tartott szentmisét emelte ki megható emlékként.

Ahol 30 ember együtt van négy napon át, ott természetes, hogy megszámlálhatatlan várt és nem várt fordulat, élmény születik. Elsőnek kiemelném, hogy a mi szállásunkon, ami az erdőben volt (igen ez nagy váltás a forgalmas, zsúfolt Budapesthez képest) hirtelen jelleggel megszűnt a folyóvíz, ami még közelebb engedett a természethez, ugyanis a kristálytiszta vizű finoman csak hűvösnek nevezett patakban mosakodtunk, fürödtünk, ami Lina szerint kimondottan kellemes és frissítő volt a 20 km-es csíksomlyói gyalogosan megtett zarándokút után. A patakban való fürdés lelkileg is megerősítette, kifejezte Isten előtti alázatot és teljessé tette számára a zarándokutat. Bár a misszió része volt, hogy gyalogosan tegyük meg a távot, az élmény és csakis az élmény kedvéért rövid időre felkértük magunkat egy szekérre.

A helyiek segítőkészsége, nyitottsága és legfőképp optimizmusa és persze ízes beszédük elképesztő volt. Egyszerre éreztem azt, hogy otthon vagyok és hogy egy teljesen más világban. A nyelv ugyanaz, de a nyugodtság és a tisztaság, ami árad belőlük már-már földöntúli. Elgondolkodtató, hogy vajon ha otthon Erdélyben tudnak ilyen légkört/közeget kialakítani (amit Borisz a misszió pozitívumaként emelt ki) akkor itthon Budapesten ez miért nem sikerül ilyen hatásosan.

Lina szerint az út további meghatározó eleme a Michael atyával való közös séta volt, mely során olyan mélységekbe tudott kerülni, mintha magával Jézussal sétált volna, melynek beteljesedését a szentgyónás, majd a feloldozás adta.

Mind Michael atya, mind pedig Csaba atya kedvességükkel, lazaságukkal és nyitottságukkal hozták közelebb Jézust, megfoghatóbbá tették az Istenkapcsolatot. Ez a zarándoklat szerintem mindenkit segít az Istenhez vezető úton, mindenki megtalálta a számára lényeges momentumot.

Én itt hallottam először a Vince által vezetett következő munkácsi árvaházas misszióról, amire szeretnék gyűjtést szervezni.

Ahogy Manó, a misszió szervezője mondta, fontos, hogy új arcokat hozzanak a közösségbe, ami saját példám alapján bizonyítottan sikerült.

Attila, Bálint, Zoli és még sokan mások a lelki feltöltődést emelték ki a hétvége fő erényének, amihez Berci és Gergő a zenei élmény fontosságát tette hozzá.

Bálint édesapjának adott hálát, hogy az otthon hagyott útlevelet utánunk hozta, ezzel lehetővé téve az utat számára.

Levi, akinek elmondása alapján élete legjobb szülinapját ünnepeltük együtt a misszió során, a zarándokút meghittségét emelte ki.

A fiúk (Laci, Kende) a gitározással, énekléssel tarkított szekérutakat tartják felejthetetlennek. Ahogy Bazsi mondta, ő csak nézett, mint pingvin a Szaharában.

Amit Szaki, Áron, Zsolti, Zsoci és Máté is megemlített, az az erdélyiek mérhetetlen vendégszeretete. A legnagyobb öröm adni, ez az, amit sugárzott az arcuk. Vendéglátóink nagyon fáradtak voltak, mégis fáradhatatlanul dolgoztak azért, hogy nekünk a lehető legjobb legyen, emlékezetessé és örömtelivé tegyék a zarándokutat, ami véleményem szerint sikerült, és hogy ezt valamennyire viszonozzuk, étkezések alkalmával Misi és Vince zenéléssel fokozták a hangulatot.

Amit a beszámolók alapján leszűrtem, az az volt, hogy Cinti és Kitti szavaival élve, minden kellemetlenségért (mert egy ilyen volumenű út során mindig előfordul egy-kettő) duplán kaptunk kárpótlást.

Michael atya (LC) köszönetet mondott a Regnum Christi katolikus fiatal mozgalom fiatal tagjainak, a mostani és a volt diákoknak a Szent Benedek Általános Iskola és Kéttanítású Gimnáziumból és kiemelten az angol nyelvű szentmisén való felajánlásokért, ami nélkül a misszió nem valósulhatott volna meg, bár azt gondolom nekünk szükséges köszönetet mondanunk Michael atyának és Csaba atyának az áldozatos és kitartó munkájukért. Az úton hazafelé Michael atya mosolyogva zárta beszédét, mert a csíksomlyói búcsún résztvevő hatalmas tömeg láttán rávezetett minket arra, ha betérünk egy kápolnába, ahol látszólag rajtunk kívül senki nincs, akkor is tudjuk, nem vagyunk egyedül…

Kovács Marianna

[nggallery id=23]

Június 1-jén, Urunk mennybemenetelének ünnepén az RC családi vasárnap nagy élmény volt idén is. A szombati szentségimádás után a mise is nagyon bensőséges hangulatban zajlott. Tamás atya homíliája lelki felfrissülést adott: ”menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!”. Ezt a személyes meggyőződésünk, személyes tapasztalatunk alapján tehetjük csakis, ha ez a mindennapokban, folyamatosan tetteinkben, gondolatainkban is jelen van. Óvott a közhelyes, fellengzős, elcsépelt, kiüresedett szólamok használatától, mert ezek sokszor mechanikusak és valós tartalom nélküliek, ezért hatástalanok. A mise után János vezetett egy játékot, amiben elgondolkodhattunk, milyen szerepet tölthetünk be közösségünkben, milyen feladatokkal és milyen tulajdonságainkkal járulhatunk hozzá közösségünk munkájához. A szentmise és játék után az ebéd nagyszerű alkalmat adott arra, hogy jókat beszélgessünk, meg tudtuk beszélni az egész éves tapasztalatokat, a jövőbeni terveinket. Voltak, akik már régebben találkoztak és újra örömmel jöttünk össze. Nagyon jól éreztük magunkat!

Dr. Arendt Ágost

A Családi Napon készült képek:

[nggallery id=22]

Egyszer csak megérkeztek az első vendégek, lassan megtelt a regisztrációs zóna, a színpad mögött az izgalom a tetőfokára hágott és 6 óra után valamivel színpadra léptek az est házigazdái Oláh Kata és Mohay Bence, akik a tavalyi műsorvezetésükhöz hasonlóan, nagyon érdekesen és lendületesen vezették az estet.

Ezután jelentek meg a várva várt produkciók! A gálán résztvevő lányok nagy része, akik a divatbemutatón a különböző ruhákat mutatták be „ex- pure fashion-ösök” voltak, azaz a Pure Action csoport tagjai, akik  Kis Brigi és Szőnyi Kinga vezetésével készültek nagy lendülettel és lelkesedéssel.

A Promod ruháinak bemutatása mellett, a lányok idén egy saját, általuk készített szettet is bemutattak. Mivel idéntől a képzés 2 éves lett, a divatbemutató csak a második év után esedékes, így a két új csapat (Buda és Újpest) más különleges produkciókkal készült, mint például Zumba és fátyol tánc.

A gála folyamán a nézők bepillantást nyerhettek az év képzési témáiba.

A szünetben gazdagon terített büfé várta a vendégeket, a lányok és szüleik által készített finomságokkal, valamint a Don Bosco cukrászda jóvoltából igazi cukrász ínyencségekkel. Ha még ez sem lett volna elég, lehetőség volt a nyomdából frissen érkezett Pure Fashion Magazin, Pure Fashion csokik, nyalókák, karkötők, fülbevalók megvásárlására.

A második felvonás fő attrakciója (a lányokon kívül) a Karolina Kápolna gitáros kórusának fellépése volt, akik színvonalas zenéjükkel és énekükkel még élőbbé tették az estét, példát adva arról, hogy lehet keresztényként is vidáman, modernül, Istent dicsőítve zenélni!

Az idei gála (is) nagyon színvonalas programot adott a nézőknek, amit nagyon köszönünk minden résztvevőknek, szervezőnek és segítőnek!

[nggallery id=21]