Alter Christus, „nemcsak” Krisztus-szerep

A szeretet sokszor egész váratlanul, egészen drámai erővel tör be az ember életébe. Bár az én esetemben ez egy kicsit másként alakult. Hosszú idő telt el, amíg fel bírtam fogni – ha csak töredékét is – ennek a titoknak, és elismerni az Isten számomra eltervezett személyes ajándékát.  Nem lettem egyik napról a másikra új ember. De tudom, hogy nap mint nap a Szentlélek formálja életemet, Jézus maga vezet az úton,  hogy majd a pappá szentelés napján, ha Ő is úgy akarja, „másik Krisztussá” (alter Christus) válhassak.

Gyerekkor, iskola

Bakonyszentlászlóról származom. Egyszerű, hívő családba születtem: édesapám ugyan evangélikus, de a família tagjaival együtt járt a katolikus szentmisére. Otthon a hit mellett a munka megbecsülését is megtapasztalhattam. Egy húgom van, aki Pécselyre ment férjhez, és két tüneményes kisgyerek édesanyja. A falusi általános iskola után Kecskeméten végeztem el a Piarista Gimnáziumot (1994-1998), de soha nem fordult meg a fejemben a papi hivatás gondolata – mindaddig, amíg meg nem ismerkedtem a Krisztus Légiója Kongregációval. Nagy hatást tett rám a szerzetesrend első Magyarországon tevékenykedő tagja, az ír Michael Duffy atya. Ő ismertette meg velem a Mexikóban alapított missziós rendet és karizmáját. Akkoriban a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának hallgatója voltam. 1999-ben csatlakoztam a rend köré laikusokból szerveződött lelkiségi mozgalomhoz, a Regnum Christi-hez. A Regnum Christi Apostoli Mozgalom tagjaként két évet fölajánlottam az egyháznak, és velük dolgoztam – elsősorban a fiatalok különböző korosztályainak szóló sport- és kultúrprogramokat, lelki napokat, táborokat szervezve.

 foci_balint

Isten hívása

„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”(Mk 16, 15)

 Két mozzanatot szeretnék kiemelni a hivatásom megtalálása, felismerése kapcsán. A missziók során érlelődött meg bennem a hivatás gondolata.  Hétvégente fiatalokkal elmentünk falvakba, városokba. Többször jártunk a Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján is. Iskolákban, öregotthonokban beszélgetéseket szerveztünk, házról házra jártunk, imádkoztunk, így próbáltuk a felnőtteket és a gyerekeket Jézushoz vezetni, mai szóval „újraevangelizálni”. Az apostolok is így kezdték, ezért mi is ezt az utat próbáltuk járni a légiós atyák vezetésével. Adni szerettünk volna, megosztani hitünket, de sokkal többet kaptunk!  Karitatív tevékenységként több alkalommal tartós élelmiszereket gyűjtöttünk a Kiló Akció keretében Budapesten, amiket nagycsaládosoknak és árvaházaknak adományoztunk. Tetszett ez az „életstílus”, de éreztem, hogy a Jóisten többet kér tőlem, nemcsak a szabadidőmet vagy egy-egy hétvégét.

 „Nézd, az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek és vele étkezem, ő meg velem.” /Jel 3,20/

 Öt éven keresztül játszottam Jézust a Budavári Passióban, a Regnum Christi Mozgalom szervezésében. Évente egyszer, húsvét előtt a vállamom vittem a keresztet. Saját és Jézus szenvedését éltem át egyszerre ebben a szerepben, amely nem csupán színészi képességet (ebből nekem nem túl sok adatott), hanem inkább elhitető erőt és különleges lelki azonosulást kívánt. A több mint egy órás út (a Clark Ádám tértől a budai Vár déli rondellájáig) a jeruzsálemi bevonulással indult. Itt mindig elhangzott a fent idézett mondat a Jelenések könyvéből, majd felidéztük az utolsó vacsorát, Jézus elfogását és a keresztút állomásait, végül a keresztre feszítését. (Erre az alkalomra megnövesztettem a hajamat és a szakállamat, hogy megjelenésem még hitelesebb legyen.) Miközben a szegekbe kapaszkodva függtem a kereszten, láttam a körénk gyülekezők arcán a megrendülést, a drámai hatást. Azért adtuk elő a játékot, hogy a közönség és a szereplők egyaránt jobban felkészüljenek húsvétra, a feltámadás ünnepére. A Passió során aktív résztvevőként átélhetem Krisztus szenvedését, noha neki nem csupán a kereszthordozás, hanem a világ bűneinek terhe is jutott. A keresztút belső átélésével magam is sokat kaptam: végül, ha nem is közvetlen módon, a hivatás ajándékát.

 vc006[1]

Szerzetesként

„Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit, vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, apákat, anyákat, gyermekeket és földeket… és az eljövendő világban pedig az örök életet.” (vö. Mk 10, 29-30)

 2004-ben a nyári hivatástisztázó program után beléptem a Rend németországi noviciátusába, hogy megtanuljam a szerzetesi élet csínját-bínját. Vagy ahogyan mi szoktuk mondani: a noviciátus az az egyetem, ahol az ember Krisztust „tanulja”. Nem volt egyszerű elhagyni (otthon hagyni) családot, barátokat és „régi szerelmemet”, a focit sem, de nagyszerű, kegyelmekben gazdag két évet töltöttem el itt. Napról napra világosabban láttam, hogy itt van a helyem, hogy a Jóisten itt akarja, hogy boldog legyek és így másokat is boldoggá tegyek. Majd egy év spanyolországi tartózkodás után, ahol jobbára spanyolt, latin és ó-görögöt tanultam, 2007-ben megérkeztem Rómába, a Rend felsőoktatási központjába. Így nem tudtam már tovább számolni, hogy hányszor jutottam el az Örök Városba, hiszen éppen itt „vertem sátrat”! Azóta – két évnyi ifjúság- és hivatáspasztorációval töltött apostoli gyakorlat kivételével – Rómában élhetek és készülhetek a papi hivatásra, Isten különleges kegyelméből és sok jótevő adományai révén.

2012-12-27 ONader_Ministerios_CES_109

Ezekben az években elmondhatom, hogy tényleg „százannyit kaptam” – testvérből minden bizonnyal. Tudniillik itt, a római rendházban 350-en élünk, filozófiát vagy teológiát tanulva a világ több mint húsz országából érkezve. Amikor pedig focizunk (mert a foci, a kirándulás a szemináriumból sem hiányozhat), az ember világbajnokságon érzi magát. Vagy ha magyaros ételt akar az egész közösségnek felszolgálni, akkor bizony 500 vagy több lángost kell, hogy süssön, ahogy ez éppen pár nappal ezelőtt történt. Persze mindezt nem egyedül, hiszen a közösségben, mint egy családban, mindenki kiveszi részét a munkából. Egymást nemcsak testvérnek hívjuk, hanem testvérként is próbálunk élni – az elöljárók és a lelkivezetők áldásos tevékenysége hatására, a papságra készülve.  Hihetetlen élmény ez: az Egyház szívében, a Szentatya közelében készülni arra, hogy az ember a föld sója és a világ világossága legyen (vö. Mt 5, 13-16)! Jól tudjuk, hogy maga Jézus Krisztus a világ Világossága, mi „csak” só lehetünk, vagy szőlővessző, amely zamatos gyümölcsöt kell, hogy hozzon, hogy abból  ne csak asztali bor, hanem  „oltári” bor is készülhessen Krisztus Országának építésére és Isten dicsőségére.

Minden kedves barátomtól, ismerősömtől és a jótevőktől elsősorban imát kérek – persze én sem tudok „egyebet” felajánlani, hogy napról napra tanulékonyabb eszköz lehessek és Krisztushoz hasonlóbbá válhassak Isten kezében, és az Ő szent akaratát teljesíteni tudjam életemben.

Maradok tisztelettel és imával Krisztusban:

Szabó-Molnár Bálint testvér LC

12 hozzászólás a(z) “Alter Christus, „nemcsak” Krisztus-szerep” bejegyzéshez

  1. imádkozni fogok, hogy kitartson örömmel élete végéig a kapott hivatás mellett!

  2. Zambelly Béla szerint:

    Krisztusban kedves Bálint Testvérem!
    Életed egyik, talán legnagyobb elhatározásának megvalósulásához közeledsz ezekben a hónapokban.Nagy öröm tölt el valamennyiünket, hogy személyedben a harmadik honfitársunk léphet az Úr Apostoli utódjainak sorába.
    Diakónussá szentelésed alkalmával már módod lessz megköszönni Isten csodálatos szeretetét, amellyel Téged erre a szerepre méltónak talált és hívott.Már most kívánom Neked, hogy decemberi pappá szentelésed előtt az utolsó éjszakán szálljon rád a Szentlélek és adjon neked eligazítást hivatásod tökéletes megértéséhez.
    Addig is nagyon boldog névnapot kívánok és biztosítalak imáimról, igaz testvéri szeretettel:Zambelly Béla RC

  3. Judit Senyi szerint:

    A Bálint napi személyes ima célba ért, szíven talált és gyümölcsöket is szeretne hozni. Nekem 6 gyermekem született, ebből elsőként Rita kislánynak, majd 45 fiú gyermek Ákos (2 gyermekes Édesapa már) László (nagy footsal bajnok-MB I-ben Dunakeszi Kinizsi) Dávid és Bálint az iker fiaim voltak 1986. dec. 25-én karácsony éjjel születtek meg, de Bálint már csak mint Kis angyal jött közénk, mert a terhesség közepén visszahívta Őt a Teremtő, de Dávid fiam a mai napig is érzi kis ikertestvére szerető áldását, majd jött még egy kis legény Elemér Tamás, aki most ovó-bácsinak tanul. Egyszer 9 évesen boldogan mesélte Édesanyám én Pap leszek majd kiugrott a szívem örömömben, hiszen minden kisfiam születéskor felajánlottam Őket a Jó Isten szolgálatára, de a lányok, vagy az élet nem így ajándékozott meg engem, hanem egy lelki testvérkével is kiegészült a Monspart fiuk köre, lett egy igazi Bálint testvérünk is, aki szerzetesnek készül, s mától az Ő életét a mi apró de annál tüzesebb fohászaink is kísérni fogják! (ilyen módon:
    “Istenünk kérlek, a mai nap és minden hó 14-én forró és ingyenes szereteted jeleként csókoljad homlokon új szolgáló gyermekedet, Bálintot, hogy ezen a napokon sokan felmelegedjenek lelkükben az Ő közelében élve! Ámen”
    szeretettel Judit anyukád

  4. dr.Jurányi Róbertné szerint:

    Imádkozni fogok, hogy áldása kísérje hivatásodban
    eltöltött minden napot.

  5. dr.Jurányi Róbertné szerint:

    Sajnos az előbb hibáztam, a hozzászólásom így helyes:
    Imádkozni fogok,hogy a Jó Isten áldása kísérje hívatásodban eltöltött életedet

  6. Szántó Katalin Cherubinanővér szerint:

    Bálintkám!
    Bizony láttalak cipelni a keresztet és rajta függni…Azért én imádkozom érted, hogy boldog légy Urunkkal, és tiszta,és hiteles, belülről fakadó örömmel tudd hirdetni mindenkinek az Örömhírt, olyanféleképp, ahogy azt Ferenc pápa tanítgatja nekünk mostanság….”Ez az öröm a mindennapi élet apróságai között él, mint válasz Istenünk és Atyánk szerető meghívására…” (Evang. gaudium.)
    Veletek örvendezik:
    Cherubina nővér

  7. Molnár Enikő szerint:

    Kedves Bálint !

    Böcsészként, filozófia, magyar szakos tanárként, 45 éves koromban elvégeztem a teológiát, a Budapesti “Pázmány P.” Egyetemen. Lelkiségi elmélyülésemet szolgálta az 5 évig mi8nden évben elvégzett Szt. Ignác-i lelkigyakorlat. Kivánom Neked, hogy isteni kiválasztottságodat, küldetésedet úgy éljed meg, hogy mások számára is vonzó legyen a papi, szerzetesnői-szerzetesi élet, s minél több embert vezessél el istenhez! Gondolok Rád imával, szeretettel : Molnár Enikő.

  8. Wachtler Veronika szerint:

    Kedves Bálint!

    Szeretettel köszöntelek,Isten éltessen sokáig az Ő végtelen jóságában és szentségében.

    Megörvendeztetett a JÉZUSSAL való TALÁLKOZÁSRA indító, kegyelmet közvetítő, szép megosztásod.

    Imával kísérlek, Sr.W.Veronika SSS nagynénéd

  9. Magyarné Mária szerint:

    “Uram,adj nekünk szent papokat! Te magad őrizd meg őket szentségben!…Kísérje őket irgalmad ereje mindenhol! Óvd meg őket a bukástól és az ördög csapdáitól, melyeket lelkük rabul ejtésére állít! Ó,Uram, irgalmad ereje zúzza szét és rombolja mindazt, ami a papi lelkek szentségét elködösítheti – mert Te mindent megtehetsz.” /Faustina növ. 1052./
    Égi Édesanyánk! Járj közben Mennyei Atyánknál, hogy példádat követve egyre több fiatal hallja meg és válaszoljon a szolgáló szeretet hívó szavára!
    Mindennapi imával és szeretettel, Mária /Budaörs/

  10. Izsák Ágnes szerint:

    Kedves Bálint!
    Köszönöm Neked, hogy vállalod értünk és Krisztusért ezt a szép és nehéz hivatást! Imáimmal kísérlek, és a Jóisten áldását kérem életed minden pillanatára, hogy kitarts ígéretedben.
    Szeretettel: Izsák Ágnes(korábbi Benedekes édesanya, Ági És Jenő édesanyja)

  11. P. Jesús Parreño, LC szerint:

    ¡Felicidades! Ya le quedan menos para llegar al sacerdocio. ¡Le encomiendo mucho! P. Jesús Parreño, lc

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!