A csapat

Az alábbiakban bemutatkoznak a Magyarországon szolgáló légiós atyák és megszentelt életű nők.

 

Szabó-Molnár Bálint LC atya (Krisztus Légiója Kongregáció magyarországi közösségének elöljárója)

sebt1446-balint-atya-portreBakonyszentlászlóról származom. Egyszerű, hívő családba születtem: édesapám ugyan evangélikus, de a família tagjaival együtt járt a katolikus szentmisére. Otthon a hit mellett a munka megbecsülését is megtapasztalhattam. A falusi általános iskola után Kecskeméten végeztem el a Piarista Gimnáziumot (1994-1998), de soha nem fordult meg a fejemben a papi hivatás gondolata – mindaddig, amíg meg nem ismerkedtem a Krisztus Légiója Kongregációval. 2004-ben a nyári hivatástisztázó program után beléptem a Rend németországi noviciátusába, hogy megtanuljam a szerzetesi élet csínját-bínját. 2007-ben érkeztem meg Rómába, a Rend felsőoktatási központjába. Így nem tudtam már tovább számolni, hogy hányszor jutottam el az Örök Városba, hiszen éppen itt „vertem sátrat” egészen 2014. júniusáig – két évnyi Lombardiában (Olaszország) ifjúság- és hivatáspasztorációval töltött apostoli gyakorlat kivételével. Nagy örömömre azóta (újra) Budapesten élek, és immár felszentelt papként a Szt. II.János Pál Iskolaközpontban dolgozom.

 

Michael Duffy LC atya (a Szent II. János Pál Iskolaközpont lelkésze, hittan tanár)

michael-atya1957. november 30-án születtem (azért írom ilyen pontosan, hogy tudjatok tortát küldeni a születésnapomra), vagyis 1957-ben, Írországban, Drogheda faluban. Olyan rég volt már, hogy majdnem elfelejtettem az évet.
36 évvel ezelőtt léptem be a Krisztus Légiójába. 21 éve volt a papszentelésem Rómában, hatvan légiós testvéremével együtt. Nagy felelősség az, hogy II. János Pál szentelt fel minket. Nem vagyok méltó arra, hogy pap lettem, sem arra, hogy Szent II. János Pál volt Istennek az eszköze.
Először 1996-ban jöttem ide, Magyarországra. Olyan jól érzem magam itt közöttetek, mint a hal a vízben. Igazából nem tudom megmondani, hogy pontosan miért. Fontosak vagytok nekem. Sokszor azt gondolom, hogy Magyarország számomra olyan, mint egy kábítószer és egyre inkább ott van a véremben, és nem tudok élni nélküle. Ez egy jó nép!
Káplánként tevékenykedem a Szent II. János Pál Iskolaközpontban, és káplán vagyok az Idősek Otthonában is, Kamaraerdőn. Ha nem vigyázok magamra, itt fogok maradni :)
Kérem szépen, hogy aki olvassa ezt, imádkozzon értem! Én is fogok érte!

 

Szász Csaba LC atya (a Szent II. János Pál Iskolaközpont lelkésze, hittan tanár)

seb158745-csaba-atya-portre„Gyermekeim, ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Jn 3,18) – Ez  egy olyan idézet, amelyet még 11 éves koromban húztam ki egy bibliai idézetekkel teli kosárból. Ez életem legelső lelkigyakorlatán történt, de ez az idézet azóta is hatással van rám. Mondhatom, hogy ez lett az életem mottója: Isten az ő képviselői (pap, lelkivezető, stb.) által gyermekének hív és mint szerető apa tanít, hogy hitemet tettekben éljem meg az igazság fényében. Nem elég szépen beszélni, vagy jókat ígérni, cselekedni kell. Ezek a cselekedetek azonban nem az én óhajaimhoz kell igazodjanak, sem pedig a társadalom tanácsaihoz, vagy követelményeihez, hanem az egyetlen egy igazsághoz, amelynek végső forrása maga az Igazság. Mit érne, ha én valakinek azt mondanám, hogy adja el a házát és az abból nyert pénzt adja oda a szegényeknek, ha Isten nem ezt várja el tőle? Vagy én, mint szerzetes, megvalósíthatnám-e magam az engedelmességen kívül? Isten erre hívott, még születésem előtt megálmodta életem, s ezért csak akkor lehetek igazán boldog, ha azt a valóságot szabadon is vállalom. Éppen ezért életem fő célja, hogy Istent atyámként szeressem, ismerjem meg az Ő akaratát, azt meg is valósítsam az én életemben, és másokat is erre tanítsak.

 

Hangódi Dóra (a Regnum Christi megszentelt életű nők közösségének elöljárója)

sebt0722-dori-portreBudapesten születtem és nőttem fel egy a hitét gyakorló katolikus családban. Ezért nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hiszen akkoriban a templomba- és hittanrajárás nem volt magától érthetődő. Vidám, mozgalmas gyermekkorom meghatározó része volt a sport, ami a mai napig így van. Nagyon szeretem a természetet és mindent, ami kalanddal jár. Valószínű ezért is hívott meg a Jóisten 1997-ben – Főiskolai tanulmányaim és 1 éves önkéntes év befejezése után – életem legnagyobb kalandjára,  amikor is megszentelt lettem. Fantasztikusan csodálatos és szavakban nem foglalható 18 év telt el azóta, amelyek során Isten kegyelme vezetett Őt jobban megismerve az imában, felfedezve magamat, megismerve más kultúrákat és minden nap szítva bennem szeretetének tüzét, ami arra késztet, hogy ezt másoknak továbbadjam. Minden nap egy új lehetőség és kaland a Jóistennel, számomra most már itthon, Magyarországon! Nagyon boldog vagyok, hogy a 3 éves madridi tanulmányaim, majd 5–5 éves apostoli munka az USA nyugati partján és Németországban, 2 éves ausztriai tevékenység után VÉGRE itthon szolgálhatom Istent, az Ő Egyházát a Regnum Christi Mozgalom soraiban.

 

Clarisse Desclèves (a Regnum Christi megszentelt életű nők közösségének tagja)

ClarissePortre„Magasabbra akarok repülni!” – ezt mondogattam kicsi koromban az anyukám szerint, mert látni akartam Jézust az égben. Aztán megértettem, hogy Őt valójában nem az égben kell keresnem, hanem ha valóban találkozni akarok vele, akkor a szívembe kell néznem… és nem a felhőkbe!
Egy tízgyermekes, katolikus családból származom. Én vagyok a negyedik a sorban. Édesapám orvos, édesanyám pedig otthon maradt, hogy gondoskodjon rólunk. Katolikus iskolába jártam, és 15 éves voltam akkor, amikor elkezdtem gondolkodni a jövőmön, hogy mit is kezdjek az életemmel, de semmilyen pálya nem volt elég vonzó a számomra.
Amikor elvégeztem az iskolát, egy év önkéntes munkát vállaltam a Regnum Christi Mozgalomban, melyet a családom már nyolcéves korom óta ismert. Ennek köszönhetően egyike lehettem a legelső ECYD tagoknak Franciaországban, akikkel rengeteget táboroztunk, számos hazai és nemzetközi eseményen vettünk részt. Önkéntes évemet az Egyesült Államokban és Kanadában töltöttem, és közben egyre mélyebbé vált az imaéletem. Megértettem, hogy az értékesebb dolgokra és a még magasabban szárnyalásra való vágyam beteljesedése csak az isteni valóságban lehetséges, és nem az emberiben.
A megszentelt életre való fogadalomtételemre 2004. február 2-án került sor, majd képzési éveim következtek Cerro del Coto-ban (Madrid, Spanyolország), utána pedig Franciaországban kezdtem meg missziós életemet. Minden teljesen új volt számomra, sok mindent kellett még tanulnom, de Isten szeretetét akartam közvetíteni. Képzéseket és programokat szerveztem, hogy változást vihessek az emberek és a társadalom életébe. Az itt töltött két év során számos városban, plébánián és iskolában segítettem, és havonta egyszer Brüsszelbe utaztam. Eljutottam Afrikába is a Fiatal Missziósok csoportjával, sok tábort szerveztem a NET és az ECyD gyermek- és ifjúsági programjaink keretében, és részt vettem a Pure Fashion és a Regnum Christi ifjúsági tagozat megalapításában.
2009 szeptemberében arra kaptam küldetést, hogy Kolumbiába menjek, és Medellin város Cumbres Iskolájában szolgáljak. Nagy meglepetés volt ez számomra, mert bizony még csak azt sem tudtam, hogy hol van Kolumbia, és persze azt sem, hogy milyen ott az élet. Ezzel a misszióval tehát új életforma, új oktatási módok és újabb tanulnivalók vártak. Regnum Christi iskolában korábban még nem dolgoztam, ezért nagy hálával gondolok azokra a megszenteltekre, akik átadták nekem tudásukat az új pedagógiai módszerek, az apostoli képzés, a pozitív motivációs technikák és a családias lelkület kialakítására vonatkozóan, hogy így tegyenek még alkalmasabbá Isten szeretetének továbbadására sokak szíve felé. Hét évig maradtam ebben a csodálatos országban, és lehetőségem volt még öt másik városban és Equadorban is elindítani apostoli munkáinkat.
A fiatalok igényeire reagálva számos új programot szerveztünk. Elmentünk az Amazonas folyó körüli dzsungelekbe, az északi Guajira sivatagába, hogy minél mélyebben megtapasztaljuk az ország ősi kultúráját és annak gyökereit. Felkészültünk és részt vettünk egy New Yorkban szervezett női konferencián (ONU?), majd ennek hatására elindítottunk egy programot a prostitúció megfékezésére. Számos plébánián szerveztünk missziókat, hogy segítsünk a plébánosoknak, valamint közreműködtünk gyermekjóléti alapítványok munkájában, hajléktalan szegények és idősek ellátásában.
Ezeket az apostoli munkáinkat lelki életünkkel erősen megtámasztottuk, hiszen a Regnum Christi életstílus lényege éppen ez: képzésekkel, imaélettel, lelkigyakorlatokkal és a lelkiéletben való növekedéssel tudjuk csak megadni azt a lelki vezetést a fiataloknak és a családoknak, ami őket a saját útjukon tovább tudja segíteni. Mindez Isten óriási ajándéka volt!
Visszanézve életemre úgy látom, hogy sokkal magasabban szárnyaltam annál, mint amit valaha is álmodtam. Nemrég egy új missziós munkát kezdtem el ebben a gyönyörű országban, Magyarországon! Nagy kíváncsisággal ismerkedek a kultúrával, az emberekkel, hogy – amint Szent Pál fogalmazott – „mindenkinek mindene” legyek.
Azt látom, hogy a Regnum Christi Mozgalom Istenünk ajándéka minden kultúra számára, az Ő valódi válasza világunk aktuális kérdéseire, miközben az emberek eredendő belső vágya mindig ugyanaz marad. Ebben a küldetésben szeretném magamat a misszió frontvonalába helyezni, minden tőlem telhetőt megtéve Istenért és az emberekért.
Köszönöm a magyaroknak, hogy befogadtak országukba, hogy családjaik és életük részévé válhatok. Sokat kell még tanulnom, amiben jól haladok, mert sok időt és türelmet szánok rá. Köszönöm, hogy Isten arcának egy új oldalát mutattátok meg nekem!

 

Melanie Zoll (a Regnum Christi megszentelt életű nők közösségének tagja

Melanie Zoll Sep17-kHa valaki nekem 18 éves koromban azt mondja, hogy pár évvel később az életemet teljesen Istennek fogom szentelni, akkor nagy valószínűséggel igen hangosat nevettem volna, és gratuláltam volna az illetőnek a színes képzelőerejéhez. De hát most ténylegesen a Regnum Christi Mozgalom megszentelt életű női közösségének tagja vagyok. Hogy is történt hát mindez?

1977-ben születtem a Münster-vidéken, Németországban, öt gyermek közül a harmadikként. Egész kicsi koromtól fogva természetes és örömteli módon tanultam a hit dolgait, mert családi életünkhöz ez hozzátartozott. Tizenéves kamaszként aztán nagyon sok hittel kapcsolatos kérdés merült fel bennem, és alaposan utána akartam járni „Isten” témakörének. Intenzív kérdezősködés, keresés és vitatkozás után arra a stabil és örömteli elhatározásra jutottam, hogy az életemnek Isten nélkül nincs semmi értelme, de a jövőmet azért mégsem egy „kolostor” falai között képzeltem el. Épp ellenkezőleg: tanítóképzőbe akartam járni, aztán megházasodni és szép, nagy családot alapítani.

Érettségi után szerettem volna élettapasztalatot szerezni, ezért egy barátnőmmel elhatároztuk, hogy egy önkéntes évet töltünk a Regnum Christi apostoli munkáiban, ami minden fiatal számára választható lehetőség ma is sok országban. Így kerültem a mexikói Guadalajara egyik iskolájába, ami a szó igazi értelmében kaland volt számomra. Azt a meghatározó élményt, amely a hivatásom útjára vezetett, egy ottani lelkigyakorlat során kaptam. A kereszten függő Jézus szeretete végtelenül megindította a szívemet. Akkor és ott értettem meg, hogy Krisztus a Getszemáni kertben tudatosan döntött a kereszthalál vállalása mellett. A keresztre szegezve, embertelen fájdalmai és haláltusája közepette sem akarta visszavonni ezt a döntését – énértem. Telve szeretettel a szemében, erről a keresztről nézett rám, énrám személyesen, pedig szenvedéseinek én is okozója vagyok. És nem csak én, hanem minden ember olyan értékes a szemében, hogy a keresztet annak minden következményével együtt vállalta értük. Ez volt az a pillanat, amikor Jézus a szívembe helyezte a kérdést: akarsz-e egyedül énhozzám tartozni?

Ezután a vitatkozás és a menekülés hónapjai következtek. Jónás próféta akár tanulhatott is volna tőlem e téren! Isten szeretetének megtapasztalása valóságos volt, de valóságos volt a félelmem is az előttem álló úttól. Hogyan lehetnék boldog férj és család nélkül? Ez egyszerűen lehetetlennek látszott! Ugyanakkor ott visszhangzott bennem Jézus kérdése, immár egy bátorítással együtt: „Engedd el, bízzál bennem!”.

Isten szeretetét leginkább abban a ráhagyatkozásban tanuljuk meg, amikor nem biztosítjuk be magunkat. Megtapasztalhatjuk, hogy az ejtőernyő megtart, ha kiugrunk a repülőből és meghúzzuk a nyitózsinórt. Én is „ugrottam”, amikor elhatároztam, hogy Krisztusban teljesen megbízok, és a boldogságról alkotott elképzeléseimet elengedem. Végül 1998-ban szenteltem Neki magamat a Regnum Christi-ben. Az ejtőernyő kinyílt és megtart ma is. Krisztus valóban az élet teljessége, betölti legmélyebb vágyainkat. A megszentelt élet nem egy „férfi nélküli élet”, hanem éppen ellenkezőleg, egy eleven kapcsolat Krisztussal, és a családunk, azaz az Isten által ránk bízott emberek köre folyamatosan bővül.

Most, a megszentelésem 20. évfordulójához közeledve, nagyon hálás vagyok Istennek a közös utunkért, pedig Ő nem csak virágos réteken, hanem néha sötét völgyeken át is vezet. És éppen ez utóbbi pillanatokban újítom meg újra és újra az elhatározásomat, hogy hiszek az Ő szavának, amikor azt mondja: „Engedd el, bízzál bennem!”

Jézus ejtőernyője túlvisz az értelem szintjén egészen az élő Isten közelségébe. És egy dolog mindig bizonyosság marad számomra: az Ő szeretető tekintete.

Melanie Zoll

 

Életrajz:

Melanie Zoll 1977-ben született a németországi Rhede-ben (Münster-vidék). A „Gymnasium Mariengarden Burlo (Borken)“ iskolában letett érettségije után egy év önkéntes szociális munkát vállalt a mexikói Guadalajara településen. Ebben az időszakban döntött úgy, hogy életét Istennek szenteli a Regnum Christi megszentelt életűek közösségében. Fogadalomtételére 1998-ban került sor. Ezt követően hittani és nevelési tanulmányok következtek Madridban, majd  2001-től Bajorországban és Berlinben kapcsolódott be a Regnum Christi ifjúsági és családpasztorációs munkájába. 2007-ben Madridban tovább mélyítette ismereteit neveléstudományi tanulmányokkal. 2008 és 2012 között Franken és Baden-Württenberg tartományokban, 2012-2013-ban pedig Düsseldorfban tevékenykedett a Regnum Christi ifjúsági és családi szolgálataiban. A 2013-2017-es időszakot a Regnum Christi Dublin (Írország) melletti nemzetközi, bentlakásos lánynevelő iskolájában, a Woodlands Academy-n töltötte nevelőtanárként. Ebben az időszakban a heiligenkreuzi XVI. Benedek Filozófiai-Teológiai Főiskolán végzett tanulmányokat, ahol a II. János Pál pápa tanításán alapuló test teológiájának akadémiai referensévé vált, melynek fő témakörei a házasság, a szexualitás és a spiritualitás. Melanie Zoll 2017 óta a budapesti megszentelt életű női közösség tagja, hogy a Szent II. János Pál Iskolaközpont és a térség ifjúság- és családpasztorációs munkáját segítse.

 

 

 

 

1 hozzászólás a(z) “A csapat” bejegyzéshez

  1. Kovács Sándor szerint:

    Kovács Sándor

    HIT
    aforizma

    Felfogni a felfoghatatlant
    Megérteni az érthetetlent
    Hinni
    Az egyetlen
    Hihetőben

Leave a Reply for Kovács Sándor