Nagyböjti lelkinap a Szent Benedek iskolában

Mint mindig, az idén is eljött az a nap, amikor kezdetét veszi az elcsendesedés, a lemondások időszaka. Felnőttként is nehéz megélni ezt az időszakot, gyermekként pedig talán még nehezebb, hiszen kevesebbet értenek még a világból, a feladatokból.  Jézus halálát és feltámadását megértetni, elfogadtatni  egy kisgyermekkel, nem könnyű. Mégis van néhány lelkes anyuka, akik évről-évre vállalkoznak arra, hogy a Szent Benedek Iskolaközpontban átadhassák ennek a korosztálynak, amit ők is éreznek és hisznek.  Bizony, nem kis feladat ez.

Még javában farsangot ültünk, amikor mi már szerda reggelenként összegyűltünk az iskola könyvtárában és ötleteltünk, tanácsot kértünk, imádkoztunk. Imádkoztunk a gyerekekért, akikhez majd megyünk, imádkoztunk egymásért, hogy jól tudjuk átadni a tudásunkat és imádkoztunk, hogy az elültetett kis magok egyszer majd kibújjanak és termést hozzanak. Nem tántoríthatott el minket az iskolai síszünet sem, amikor az iskola zárva tartott, akkor a Regnum Christi irodájában gyűltünk össze. Mire elérkezett az utolsó találkozásunk ideje, már mindenkinek összeállt a napirendje, minden játék, mese, történet és szükséges eszköz a helyén volt.

Így érkezett el a hamvazószerda, nagyböjt első napja. Mindenki izgatottan lépett be a választott osztályába, volt akit már régi ismerősként köszöntöttek a gyerekek, voltak, akik még ismeretlenül méregették egymást. A napot szentmisével kezdtük, Tamás atya már itt felkészítette a gyerekeket az előttük álló napra. Felemelő volt látni, ahogy letérdel előttük és a hamuval keresztet rajzol a homlokukra.

A mise végeztével utunkra engedett, megáldva az előttünk álló napot. A nagyobbakkal kimentünk a szabadba, hogy Jézus szenvedésére emlékezve, vele együtt keresztutat járjunk. A kisebbekkel az iskolában maradtunk, hogy játékosan ugyan, de átélhessük ugyanezt.

Csodaszép napsütés ragyogta be az egész délelőttünket, amitől vidáman tudtuk megélni ezt a napot és aminek végére kellemesen elfáradt gyerek és felnőtt egyaránt. De épp ez a fáradtság ad erőt ahhoz, hogy ott legyünk majd a következő lelki napon is, ha Isten erre hív majd minket.