Munkamissziónk Ráton (Kárpátalja)

A Regnum Christi Mozgalom Fiatal Missziósok csapata idén is munkamisszióra indult, hogy a Ráti Gyermekotthon (Kárpátalja) kis lakóinak és az egész intézménynek segítsen kétkezi munkájával, valamint a gyerekekkel való élménygazdag foglalkozásokkal. A kétkezi munka idén az istállóépületek alapjainak kiásását jelentette, amely a hamarosan induló állattartás alapja is egyben, ami már rövid távon az intézmény fenntartását fogja segíteni.  Lelki és szociális téren pedig gyerekeknek sikerült nagyon sok vidám órát szerezni és tartalmas  időtöltést nyújtani – Bálint atya és Michael atya, valamint Clarisse megszentelt életű Regnum Christi tag lelki és közösségi vezetésével. Köszönet ezért neki, minden résztvevőnek és a tábor főszervezőjének, Brassai Zsoltnak! És legfőképpen: Deo gratias!

Két résztvevő fiatal élményeit idézzük alább, és szeretettel tesszük közkinccsé a misszió során készült fotókat, hogy azok is bepillantást nyerhessenek ebbe az oly sok áldással teli szolgálatba, akik ha személyesen nem is, de anyagi és imádságos támogatásukkal segítik missziónkat.

Móni:

Nekem egyszerűen fantasztikus volt ez a misszió. Úgy éreztem magam, mintha egy buborékban lennék, ami tele van áldással, szeretettel, sok nevetéssel és csupa jóval. Egy héten keresztül csak repültünk. Egy álom volt. A gyerekek mélyen megérintettek. Csodálatos kis apróságok tele nagy álmokkal. Tátott szájjal hallgattam őket, ahogy meséltek az élményeikről, terveikről. Az utolsó szentmisén, a prédikáció alatt egyszercsak úgy éreztem, hogy valaki néz engem. Óvatosan körülnéztem, amikor megpillantottam egy gyönyörű csillogó szempárt, ami engem fürkész. Ahogy ránéztem, fülig érő szájjal mosolygott rám. A tekintete tele volt szeretettel. A mise folyamán többször “összemosolyogtunk” még. Ebéd után az udvaron valaki megragadta hátulról a kezem. A kis csillagszemű Gáborka volt az. Kérdeztem mit szeretne, amire így hangzott a válasz: „Jajj,de fogol te nekem hiányozni,hát kire fogok én rámosolyogni a misén?!!”. Ez olyannyira jólesett, hogy könnyek szöktek a szemembe. Hogy tud egy alig 10 éves kiskölyök ilyen lélekmelengetőt és maradandót mondani, ekkora nagy szeretettel? ❣

Domi:

A legkedvesebb emlékem az idei ráti missziónak az utolsó előtti napja volt. Aznap délutánra strandolás volt a program. Eddig minden évben, úgy éreztem, hogy nem sikerült elég időt töltenem a gyerekekkel, és emiatt sokszor volt bennem rossz érzés. Idén nem akartam ilyen kétes érzésekkel hazamenni, ezért én a gyermekotthonban maradtam játszani, és mit is mondjak; nagyon megérte. Rengeteg szeretetet kaptam a gyerekektől, azt hiszem, hogy őszintén megnyíltak előttem és gyakorlatilag mindenről képesek voltak beszélni nekem. Jézustól kezdve az aktuális szerelmükig. Sokat játszottunk, röpiztünk, fociztunk, sőt kérték, hogy az énekes könyvből énekeljünk közösen. A legmeglepőbb számomra az volt, mikor elmentem az egyik sráccal sétálni és vettem neki csokit. Utána hirtelen olyan bizalommal fordult felém, amit kevés embernél tapasztaltam meg eddig. Lenyűgözőek voltak a gyerekek, és olyan mintha sokkal jobban viselkednének, hatalmas pozitív változáson estek át, remélem ez részben a mi érdemünk is.

Néhány kép a táborból:

sdr _DSC0046 cof dig _DSC0230 _DSC0932 _DSC1167 _DSC0412 _DSC0580 IMG_0358-allo cof IMG_0440

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!