Mi mindenért lehetünk hálásak? avagy Tábori beszámoló a 2018-as fiú ECyD táborról

kepatmeretezes_hu_20180712_121930_HDRAz ősz elején visszatekintve a nyárra hála tölti el szívemet Isten iránt és azok iránt, akiknek jóvoltából és segítségével a 2018-as fiú ECyD tábor is megvalósulhatott. Gondolok itt a fiatalokra, akik besegítettek a tábor megszervezésébe, de gondolok az XI. kerületi önkormányzatra, illetve az Anima Una alapítványra is, akiknek támogatásával egy valóban élménydús táborban vehettek részt a ránk bízott kamasz gyerekek.

Július 9. és 14. között a Szentléleki turistaházban vendégeskedtünk, ahonnan kiindulva körbelátogathattuk a vidéket. Nem csalódtunk a helyszín választásában, hiszen igazán változatos az ottani környék és festői a természeti szépsége.

kepatmeretezes_hu_20180712_192203Mivel is telt el ez a pár nap? Mindjárt kiderül a következő sorokból, hiszen nem lenne igazságos kamasz fiú módra egy szóban, vagy egy kifejezésben összefoglalni: „Sok mindennel”, vagy „Jó volt”. Ennél azért több is történt azzal a huszonegynéhány fővel, aki részt vett a táborban.

A hétfő reggeli találkozás után a gyerekek egy része vonattal, a másik része kisbusszal leutazott a helyszínre. Ez a nap az elhelyezkedéssel, az ismerkedéssel és csapatbeosztással telt el. Jó volt egymást mélyebben megismerni és így a baráti fonalakat erősíteni. Mindez egy jó tábornak az előfeltétele, hiszen megbízható baráti kapcsolatok nélkül más tevékenységek sem annyira élvezhetőek.

kepatmeretezes_hu_20180712_194343_HDRA keddi nap már ezzel a csapatszellemmel kezdődött. Közösen imádkoztunk reggel, majd elindultunk Lillafüredre. Érkezésünk után nemsokára máris megszálltuk a tavon található csónakokat, hogy ne csak szárazföldről, de vízen úszva is megszemlélhessük a természet szép világát. A természeti élmény után azonban jöttek az emberi akadálypróbák. Elmentünk a lillafüredi DVTK kalandparkba, ahol két csoportra osztva erősíthettük a csapatszellemet. Amíg az egyik csapat az eszét használta, hogy kiszabadulhasson a Pánikszobából, addig a másik csapat az ügyességének és fürgeségének vette hasznát a lézerharc közben. Mikor ennek is vége lett, akkor a résztvevők nagy része a magaslati kötélpályán próbálhatta ki erejét, a résztvevők másik része pedig a műfüves pályán sportolhatott tovább. Mikor már a vezetők azt hitték volna, hogy most már mindenki elfáradt, rá kellett jönniük, hogy a serdülők energiától pezsegnek. Egy ilyen tartalmas nap után a focirajongóknak még volt idejük és kedvük, hogy Miskolc belvárosában egy nagy kivetítőn VB mérkőzést nézzenek.

A keddikepatmeretezes_hu_20180712_123403_HDR sportos nap után szerdán a természet került az első helyre. A szálláshelyünkről a gyerekek begyalogoltak Lillafüredre. A hosszú út folyamán tovább folytatták a baráti szálak erősítését: beszélgettek, játszottak, illetve megnézték az Újmassa-i Őskohót. Ott az egyik fiatal beszámolt hobbijáról, a kovácsmesterséggel kapcsolatos élményeiről. Időközben az eső is eleredt, de ez sem szegte jó kedvüket. Az élet nem áll meg egy eső miatt. Lillafüreden behúzódtak a kisvasút állomásának fedélzete alá és nézték a vonatokat, amíg érkeztek és aztán tovarobogtak. Ez idő alatt sikerült jegyeket váltani a Szent István barlanglátogatásra. A hegyeket nem csak kívülről szeretjük kifürkészni, felkutatni, hanem belülről is. Csodálatos egy kis ékszer az a barlang. Ezen még csak annyi segített, hogy a vezetés is nagyon jó volt. Semmi sem kerülte el a figyelmünket, még a cseppkövekbe burkolózott mesefigurák sem. Ezek után már nem volt más vágyunk, minthogy elfogyasszuk otthon a finom vacsorát, amit mi magunk készítettünk el: finom palacsintákat sütöttünk még aznap este.

Már csakepatmeretezes_hu_20180712_164703_HDRk két és fél nap volt hátra a táborból. Igen, egyes helyeken a gyerekek azt mondják „Jajj, még két hónap van hátra az iskolából”, itt pedig inkább ez volt érvényes „Jajj, már csak két teljes nap van hátra a táborból”. Szerettünk volna még több napot is tölteni ott a környéken, hiszen lett volna még mit meglátogatni, de mindennek van egy vége. Mi erre a megoldás? Próbáltuk a csütörtöki napot is hasznosan tölteni és minden pillanatát kihasználni. Erre a napra inkább kulturális programjaink voltak. Az első állomásunk a Diósgyőr-i vár volt. A felújított vár valóban gyönyörű látványt nyújtott számunkra. Megcsodálhattuk annak termeit, a középkori élet minőségét és szépségét, de nem csak az akkori élet tárgyait vehettük szemügyre, hanem a profi vezetőnknek köszönhetően gyakran középkori szóhasználatokat és ízes kiejtéseket is hallhattunk. Egyik gyerek sem jött el onnan csalódottan. Egyszerűen tetszett nekik. Ezek után mivel fiúkról volt szó egy bőséges pizzázást ejtettünk meg, s miután éhségünket csillapítottuk, a rózsafüzér imádkozása közben elgyalogoltunk a DVTK stadionhoz. Nem sikerült bemennünk, de kívülről is elég sokat láthattunk ahhoz, hogy az esti VB mérkőzésre bemelegítsünk. Ennek a napnak volt még egy fontos része, ami a mérkőzés után kezdődött: egy szabadtéri, gyertyafényes esti szentmise, majd az azt követő szentségimádás, amelyen Jézussal megbeszélhettük szívünk legbensőbb gondolatait, vágyait és nehézségeit is. Ez jól jött a lelki világunknak.

kepatmeretezes_hu_20180709_170540_HDRHa már megmozgattuk testünket és lelkünket is, az ötödik nap inkább hagytuk, hogy pihenjen egyet a testünk is. Egész nap a Miskolctapolca-i barlangfürdőben voltunk. Úsztunk, pihentünk, áztunk, aztán a napon sütkéreztünk, beszélgettünk, élveztük a barlang visszhangját… Egyszóval aktívan pihentünk. A lelkünket azonban építettük ott is, hiszen a lelki életben aki nem halad előre, az visszafejlődik. Az ebéd után az egyik fiatalember tartott egy evangéliumi elmélkedést a fiúknak és hát úgy sikerült, hogy a körülöttük napozó embereknek is. A fürdőzés után fagyizás következett, majd a vizet és a jeget tűz váltotta fel. Este tábortüzet raktunk és szalonnát sütöttünk. Ez volt a búcsúzás előíze.

Másnap, szombaton valóban már csak a búcsúzás maradt hátra: hálaadó szentmisén vettünk részt, majd kiosztottuk a tábori díjakat, csomagoltunk, takarítottunk és „Irány haza”.

Amint lehet látni, valóban nem unatkozhatott senki, s mindezért hála azoknak, akik ezt számunkra lehetővé tették. Így a beszámoló végén a szülőknek is külön meg szeretném köszönni, hogy elengedték gyereküket. Remélem, hogy ez a gyerekek, a kamaszok testi és lelki javára válik.

Erre fogunk törekedni a 2019 július 1-6.-i táborban is. Szeretettel várjuk a serdülő korú fiúkat!

Szász Csaba LC

ECyD programfelelős és táborvezető

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!