„Meghívtál, hogy vízre lépjek…” avagy a Fiatal Missziósok újra Kárpátalján!

Missziózás a szívünkben magyar területen, Kárpátalján

Rát, 2015. július 20-26.

DSCN0558Célirányunkat a Budapesttől mintegy 320 km-re található, aprónak nem mondható falu, Rát határozta meg, Nyugat-Ukrajnában. Messzi táj, de szívünkhöz közel áll; az ott levő magyar testvéreink örök kapcsot tűztek lelkünkbe. Miért és hogyan történt a kötelék létrejötte a misszió alatt?

Július 20-án, reggel indultunk a nagy útra. 18-an gyűltünk össze a missziózásra, készen állva Michael atya, Bálint atya, Szakács Péter, valamint Pulay Vince szervezésében. Sok missziósnak ez volt az első alkalom, hogy bekopogtat a Szent Mihály Gyermekotthon kapuin (köztük nekem is), míg mások már felidézhették az eme helyen szerzett régi szép emlékeiket.

Mindenki nyitott szívvel várt minket, s hamarosan nagyszerű csapattá kovácsolódhattunk. A fiúk inkább a fizikai munkában vettek rész: idei céljuk egy focipálya megépítése volt a gyerekek számára, akik három, különböző színűre festett (sárga, zöld, piros) házban laknak.  A lányoknak pedig lehetőségük nyílt az ott lévő gyerekek szórakoztatásával és lelkivilágával foglalkozni. Szerencsére könnyen le lehetett kötni őket: egy kis társasjáték, hajfonás, focizás, futkorászással körbeölelve, és máris a boldogság jelét mutatták. Eközben önmagadat is jobban megismerheted: mennyire nagy az önuralmad, az önzetlenséged és főként a türelmed, a kitartásod.   Könnyen ragaszkodóvá válnak, így a búcsúzás volt –legalábbis számomra – a legnehezebb lépés az egy hét alatt.

DSCN0482Mindennap imádkoztunk: reggel és délben elmélkedéssel, este 6-kor pedig szentmise keretében, amin kellemes gitárdalokat, énekeket és nagyszerű, mélyen érintő tanúságtételeket hallgathattunk. Részt vehettünk szentségimádáson is, ahol csendben, egy kicsit magunkba szállva elgondolkodhattunk, hálát adhattunk a rengeteg jóért, amit kaptunk. A mise után játékok következtek a kisebbekkel és a nagyobbakkal egyaránt, de a napok alatt számos közös beszélgetésre is lehetőség nyílt.

A szombati napot viszont külön kiemelném. Ez a nap telt a leggyorsabban; hihetetlenül eseménydús volt, hisz két csapatban elindultunk missziózni olyan házakba, ahol már szeretettel vártak minket egy kis beszélgetésre és imádkozásra. Közvetlenül ezután strandra mentünk a határhoz közel. Este pedig átlátogattunk Beregszászra, ahol megnéztük a Fejedelem című musicalt.

DSCN0306A csapatunkat összetartás, kitartás, valamint egymásra való figyelmesség jellemezte. Összességében egy életre szóló emléket hagyott bennem ez a hét… Bátorítok mindenkit, hogy ragadja meg legközelebb (is) a lehetőséget, és tartson velünk!

 

Kerschbaummayer Eliza

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!