Küldetésünk forrása

sebt1370-fabi-portre

Az alábbiakban Marton Fabiolának, a Regnum Christi Mozgalom megszentelt életű tagjának előadását adjuk közre kivonatos formában, amely a Regnum Christi Mozgalom február 21-i lelki estjén hangzott el.

„Az önmagában végtelenül tökéletes és boldog Isten tisztán jóságából elhatározott terve szerint, szabad akaratból megteremtette az embert, hogy boldog életének részesévé tegye. Ezért Isten mindig és mindenütt közel van az emberhez. Hívja őt és segíti, hogy keresse, megismerje és minden erejével szeresse Őt. A bűn által szétszórt embereket mind összehívja családjának egységébe, mely az Egyház. ennek megvalósítására küldte Fiát mint Megváltót és Üdvözítőt, amikor betelt az idő. Isten Őbenne és Őáltala hívja az embereket, hogy a Szentlélekben fogadott fiaivá és így az Ő boldog életének örököseivé váljanak.”  (Katolikus Egyház Katekizmusa 1)

 Az életünk lényege: küldetésünk forrása Isten.

A Fiú: örökké fiú, aki örökké fogadja az Atyaisten ajándékait, de végtelen gyermeki szeretetében visszaajándékozza ezt a Szeretetet az Atyának.

A Szentlélek: az Atya és a Fiú kölcsönös viszontszeretetének a túlcsordulása.

Az Atya ezt a csodálatos szeretetkapcsolatot meg akarja osztani másokkal is. Ezért akarta, hogy legyenek teremtmények, akik szintén részesei lesznek ennek a szeretetkapcsolatnak. Ő mindennek a Teremtője,  ugyanakkor  Ő mindig, örökké jóságos!

Isten nem csak megteremtett minket, hanem megőriz bennünket a létben (a testi és lelki létben egyaránt) – azaz Ő mindig ránk gondol! Ez a  felismerés az ember szabadságának, örömének és bizalmának a forrása. Ezt viszonozzuk mi is azzal, hogy számunkra is Jézus a szívünk központja és a gondolataink központja! Ez istengyermeki mivoltunk lényege.

Az emberi lét méltósága az, hogy az Istennel való közösségre vagyunk teremtve. Isten meghívott minden embert a vele való szeretetközösségre!

A bűn forrása az, ha nem ismerem el teremtmény mivoltomat; az engedetlenség és bizalmatlanság Istennel szemben. Amikor nem Őt teszem életem középpontjába, hanem úgy gondolkodom, hogy „én jobban tudom, mint Isten…”

A Paradicsomban a bűnbeesés után hangzott el legelőször, és azóta is Isten örök kiáltása az ember felé: „Hol vagy?” Mert ennyire hiányzunk Istennek! Ő örökké keres bennünket, a velünk való szeretetkapcsolatot, a velünk való találkozást… Ennyire hiányzunk Istennek! Isten a bűnbeesésre még nagyobb szeretettel válaszolt! Mert halála után Jézus felment a Mennybe és nem hagyott árván bennünket. Az Ő küldöttje az Egyház. Ha az Egyház tagja vagyok, akkor arra vagyok hivatva, hogy Jézus egyre jobban éljen bennem!

Istengyermeki és apostoli küldetésünk forrása Jézus jelenléte bennünk. Ha engedni akarom, hogy Jézus növekedjen bennem, ennek csodálatosan gyümölcsöző forrása a szemlélődő ima.  Minél inkább szemlélem Jézus tulajdonságait, a Szentlélek által annál jobban át tudok formálódni Jézushoz hasonlóvá. Ha valakit például nem tudok szeretni, kérjem a Szentlelket, hogy Ő adjon szeretetet a szívembe.

Kezdetben volt az Ige” (Jn 1,1,1) Az Atya kívánsága, hogy Jézus megtestesüljön a mi lelkünkben. „A tulajdonába jött… akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1, 1,12) „Az egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.” (Jn 1, 1, 18) Jézus egyszerre az Atya ölén van (németül a szívében, spanyolul a méhében), és azzal egyidőben cselekszik itt a földön. Küldetésünk forrása az, hogy Jézus az Atya ölén van. Amikor Jézust magunkhoz vesszük, akkor mi is Vele együtt az Atya ölében vagyunk. Csak ebből tudunk erőt meríteni ahhoz, hogy szeressünk.

Küldetésünk gyümölcsei az imában való elkötelezettségben gyökereznek. Arra vagyunk teremtve, hogy már a földön az Istennel való egységben éljünk – Isten kegyelméből. Az imával ezt az egységet mindig meg kell erősítenünk! „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok.” (Mt 11,28)

Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14) A zsoltárban pedig ez áll: „Világosságom és üdvösségem az Úr” (Zsolt 27). Csak akkor tudok világosság lenni, ha Jézus bennem él a Szentlélek által. „A hegyen épült várost nem lehet elrejteni” (Mt 5,14) Ha Jézus bennem él, Ő megnyilvánul rajtam keresztül: az Ő szeretetét nem lehet elrejteni, keresztülsugárzik a szavaimon és cselekedeteimen!

Növekednünk kell abban, hogy a Szentlélek tüzében égjünk! Kérjük Jézustól, hogy lobbantson tüzet a szívünkben! Szükségünk van a Szentlélekre, aki a szívünkben ezt monja: „Jézus Krisztus”.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!