Húsvéti levél és imakilenced

Irgalmassag_eve_logo_magyarKedves Barátunk!

Közeledik húsvét, mégpedig az isteni irgalmasság évének húsvétja. Húsvét általában az az időszak, amikor a legerőteljesebben megérezhetjük, hogy Isten szeretete mennyire végtelen, mennyire felfoghatatlanul nagy. Ahogyan Ferenc pápa fogalmaz az irgalmasság évére kiadott bullájában (24.): „A legnagyobb megbocsátás, ami azoknak szól, akik őt keresztre feszítették, megmutatja, hogy milyen messzire képes elhatolni Isten irgalmassága.”

Az irgalmasság szentévében tehát különösen is elgondolkodhatunk azon, hogy még ha mi el is fordulnánk Istentől, ha bűnt bűnre halmoznánk, Mennyei Atyánk még akkor is szeretne minket. Egyszerűen nem tud mást tenni! Istenben csak szeretet van, amely semmilyen feltételhez nincs kötve. Nagy ajándék ez számunkra, amelyet elfogadva boldogabb lesz az életünk.

Ezt az igazságot fejezi ki számomra az irgalmasság szentévének emblémája (e levelünk elején), amelyen Jézus a vállára veszi az eltévedt embert, mint a jó pásztor a báránykáját. Nagy türelemmel, erős vállán hordoz bennünket, sebesülteket, mivel képtelenek vagyunk önállóan járni.  A kép szimbólum: bár életünk bizonyos szakaszaiban fizikailag is szükségünk lehet hordozásra, de egész életünkben szükségünk van arra, hogy a szeretet megélésében, a jóságban való megmaradásban és a többi isteni erényben (hit, remény, szeretet) hordozzon minket Jézus. Nélküle egyszerűen nem megy! Ő pedig nagyon is szeretne nekünk segíteni! Engedjük ezt meg Neki! Imáinkban alázatosan kérjük Őt, hogy segítsen!

Marko Ivan Rupnik atya, a kép alkotója, még sok más üzenetet is elrejtett a képben. Figyeljük meg a Jó Pásztor tekintetét, aki végtelen irgalmassággal nem csak hogy magára veszi az embert , hanem a szeme egészen eggyé válik a vállára vett ember szemével. Az együttérző Krisztus az ember szemével lát, és az ember Krisztuséval.

„Isten oly módon nézi az embert, hogy az képes érteni. Oly módon kommunikál vele, hogy az ember képes látni. És amit az ember lát, azt látja Isten is. Az ember elkezd Isten módján látni. Ez Krisztus isteni embersége. Ebben látszik, hogy Krisztus magára vette az egész emberiséget” – foglalja össze a művész az alkotás mondanivalóját.

A szem a lélek tükre. A tekintet pedig még ennél is többet árul el, hiszen tükröződik benne az ember lelkiállapota, hangulata, szándéka. Naponta tapasztalhatjuk, hogy a tekintettel lehet sérteni, szinte ölni, de lehet derűs, vidám, őszinte és megértő is, és még ezerféle, kifejezve sokkal többet, mint amit szavakkal el tudnánk mondani. A tekintetben benne van az a személyes és egyedi kapcsolat is, amelyben a tekintet megjelenik.  Ahogyan a szülő néz a gyermekére, vagy a férj a feleségére, abban elmondhatatlanul sok minden tükröződik. Egy pillantásból is megértik egymást a szerelmesek vagy a hosszabb ideje harmóniában élő házaspárok. A legbeszédesebb kommunikáció tehát, ami az embernek megadatott, nem a szó, hanem a tekintet!

Milyen lehetett Jézus tekintete? Az Újszövetségi fejezetekben Jézust sokféle helyzetben láthatjuk, köztük olyanokban, amikor meg kellett feddnie sokakat a helytelen hozzáállásuk miatt. De biztos vagyok abban, hogy személye akkor is szeretetet, nyugalmat és együttérzést sugárzott, úgy nézett rájuk, mint aki öröktől fogva ismeri őket. Tekintete a szívük mélyéig hatolt. Szentségimádáskor, Jézus oltáriszentségbeli jelenlétében ezt ma is sokszor erőteljesen megtapasztalhatjuk. Ilyenkor mindig Prohászka Ottokár szavai jutnak eszembe: „Én nézem őt, s ő néz engem.” És Ő ugyanaz, tegnap, ma és mindörökké! A hozzánk viszonyulása ma ugyanolyan, mint kétezer évvel ezelőtt: szeret és elfogad, végtelenül és feltételek nélkül. Talán nehéz felfognunk és elhinnünk, hogy nem a teljesítményünk számít, de gondoljunk csak bele, hogy a jó szülő is így tesz: szeretete nem szűnik meg akkor sem, ha gyermeke rossz útra téved. És Jézus bizony még a legnagyobb bűnösök felé is nagy szeretettel volt. Isten szeretetének mértékét, illetve éppen a mértéktelenségét húsvét misztériumában, Jézus kereszthalálában és feltámadásában ismerhetjük fel. Isten szeretetének jól láthatóan nincsen semmiféle fizikai vagy lelki korlátja az Ő oldaláról, egyedül mi magunk tudunk elzárkózni előle, mert Ő alázatos és szelíd. Gondoljunk csak bele, hogy a valódi, a másik szabadságát tiszteletben tartó szeretet nem is lehet másmilyen! Ha akár csak egy árnyalatnyi erőszak jelenne meg benne, az már nem lenne szeretet. Nagyböjtben ezért nézzünk mi is Krisztusra, akinek tekintetében akkora vonzerő volt, hogy az egyszerű halászokból egy pillantásával tanítványokat formált, és aki tekintetét most is rajtunk tartja. Hagyjuk, hogy ez a tekintet a szívünkig hatoljon! Majd ha visszanézünk rá viszonozva pillantását, és a szívünket kinyitjuk felé, akkor a mi életünkben is hathatós változásokat fogunk tapasztalni olyan területeken, amelyek talán megváltoztathatatlannak tűntek. Legyünk nyitottak az Ő megoldásaira, az Ő akaratára! Bízzunk meg Benne, hiszen Istenben hinni valójában ezt jelenti.

Ha Jézusra figyelünk, akkor képessé válunk arra, hogy az Ő szemével lássuk a világot, benne önmagunkat, a legkülönfélébb helyzeteket és személyeket. Ahogyan az irgalmasság évének emblémáján is láttuk: ember és Isten szeme eggyé válik, és az ember Isten szemével lát! Ez óriási ajándék, nagy kegyelem, amiből sok öröm, bölcsesség és szeretet fakad, de legfőképpen irgalmasság. Jézus tekintete folyamatosan együttérzést mutatott az emberek felé: együtt szenvedett a szenvedővel és együtt örült az örvendezővel. Jézus minket is ilyen tekintettel néz ma. Az Ő tekintete megnyitotta és megnyitja ma is a szíveinket, gyógyítja a testi-lelki sebeinket, megszabadítja megkötözöttségeikből az embereket, új reményt, új életcélokat, új lelki távlatokat ad. Érdemes ezért felé fordítani tekintetünket, és bizalommal, hittel kérni, hogy életünk minden területén az Ő akarata valósuljon meg.

Embertársaink irányában pedig törekedjünk arra, hogy cselekedeteinkben, a tekintetünkben és a szavainkban egyaránt irgalmasok, együttérzőek és szelídek legyünk - Jézus példájára és az Ő segítségét kérve ehhez imádságban, mert saját erőnkből nem fog sikerülni. Minden szeretet, valódi béke és szelídség forrása pedig maga fogja megmutatni nekünk, hogy milyen áldások fakadnak abból, ha Vele együtt éljük az életünket, és nem önerőből, hanem az Ő segítségével akarunk boldogulni, azaz boldogok lenni és másokat is boldoggá tenni .

Életünk dolgainak Istenre bízása nagyon fontos lépés. Ezért a húsvéti imakilencedünk közös imádságának is egy ilyen imát választottunk. A húsvéti imakilencedünket idén is húsvét vasárnaptól mondjuk kilenc napon át (március 27-április 4.) a hozzánk nagyhét keddig (március 22.) beérkező imaszándékokért, és szentmiséket is bemutatunk ezekért. A Krisztus Légiója Kongregáció szerzetesei és a Regnum Christi Mozgalom megszentelt életű nőkből álló közösségének tagjai egyedileg is imádkoznak a hozzánk elküldött kérésekért. Tehát nem csak a kilencedet mondjuk el, hanem imádságainkban egyenként is az Úr elé visszük azokat. Az imakérések egyre nagyobb száma miatt imádságaink várhatóan túl fognak nyúlni a húsvéti kilenc napon, de hisszük, hogy Isten előtt a kilenceddel együtt ugyanolyan kedvesek lesznek, mintha akkor mondtuk volna el.

Ferenc pápa jókívánságával búcsúzom:  „… engedjük, hogy Isten meglepjen bennünket!” (Misericordiae vultus, 25.)

Krisztusban szeretettel,

Szabó-Molnár Bálint LC atya

Krisztus Légiósa

 

U.i. Hálás szívvel megköszönjük, ha továbbra is támogatja missziós munkánkat (Missio Christi Alapítvány számlaszáma: 11600006-00000000-44151470), amely adományai természetesen függetlenek imaszolgálatunktól.

Örömmel fogadnánk, ha magyarországi tevékenységünket érdemesnek tartaná arra, hogy személyi jövedelemadójának 1%-áról a Missio Christi Alapítvány javára rendelkezzen. Nagy segítség lenne ez missziós közösségi tereink fenntartásához és programjaink szervezéséhez! Az 1%-ról való rendelkezéshez szükséges adószámunk (Missio Christi Alapítvány): 18254589-1-43. Kérjük és megköszönjük, ha továbbajánl minket ismerősei körében!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!