Fiatal Missziósaink Csépán

A Regnum Christi Fiatal Missziósok csoportja március első hétvégéjén Csépán járt missziós úton. Hogy mi minden történt velük egyetlen hétvége leforgása alatt, arról szóljanak maguk a fiatalok:

Nagy Kamilla beszámolója:

sdr“Március 2-4-ig András atyához mentünk Csépára missziózni. Őt már jól ismertük, mivel tavaly is nála voltunk, akkor még Csévharaszton. Itt Csépán kisebb csoportokba osztva házról-házra mentünk végig a falun. A helyieknek egy kicsit szokatlan volt, de a legtöbben örömmel fogadtak minket és beszélgettek, imádkoztak velünk. Az egyik háznál egy nagyon kedves idős bácsival találkoztunk, akivel a hitünkről és egyéb gondolatainkról beszélgettünk. Talán ez a beszélgetés maradt meg bennem a legjobban, mert annyira jó volt egy olyan emberrel beszélni, akit érdekel, hogy mi mit gondolunk, és ő is örömmel osztotta meg velünk, amit ő gondol az adott témában.sdr Szombaton ahogy bekopogtattunk a házakhoz, örömmel figyeltünk fel rá, hogy sok gyerek él a faluban, így meghívtuk őket egy kis kézműves foglalkozásra. Szerencsére elég sokan el is jöttek, és közösen rajzoltunk, beszélgettünk, amíg a felnőttek keresztúton voltak.

Igazából ezen a misszión is nagyon jól éreztem magam, és egyszerűen ledöbbentő, hogy András atya mennyit tesz a helyiekért, és hogy honnan van ehhez a sok jóhoz elég energiája. Azt hiszem, már ezért megérte elmenni, hogy az ő munkáját egy kicsit megsegítsük.”

Horváth Anna beszámolója:

cof“Március elején életem első misszióján vehettem részt. Mindig is kíváncsi voltam, hogy vajon milyen is lehet egy ilyen hétvége. Miután megérkeztünk Csépára, vacsora közben a helyi diakónus, András atya mesélt nekünk személyes kalandjairól, hogy a családok milyen szegények, és hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az ott élőknek nap mint nap. Ezek a történetek nagyon meghatottak engem, és már alig vártam, hogy beszélgethessek a családokkal.

cofSzombaton házról-házra jártuk végig a falut csapatokra osztva. Sokan nyitottak nekünk ajtót, és szívesen imádkoztak velünk, vagy beszéltek az életükről, hitükről. Ledöbbentő volt, hogy az emberek akkor is nyitottak voltak, amikor két napja nem ettek semmit, vagy nem volt tető a fejük fölött. Rózsafüzért és szentképet is vittünk, aminek nagyon örültek a helyiek. Boldog voltam, hogy sok embernek ezzel is szerezhettünk egy kis lelki örömet. Szentmisét is hirdettünk, amire a hideg ellenére végül jópáran eljöttek, köztük roma kisgyerekek is. Ők ezután kézműveskedtek, és mi keresztutat jártunk, amin cofnagyon jó volt látni, hogy az emberek legalább ránéztek a keresztre, és látták Jézust. Éjszaka szentségimádást tartottunk, vasárnap három Szentmisén is részt vettünk, és ezek után jöttünk haza.

Nekem ez a misszió egy meglepetéscsomag volt, mert megtanultam más nézőpontból látni a mindennapi dolgokat, és közben lelkileg meggazdagodtam boldogsággal, tapasztalattal.”

 

Brückner Hanga beszámolója:

sdr“Nekem ez volt az első misszióm, ezért nem tudtam, hogy mire számítsak. Mondták, hogy egy szegény faluba fogunk menni, és az ottani gyerekekkel beszélgetni, kézműveskedni. Mikor megérkeztünk pénteken a faluba és odaértünk a plébániára, az ottani diakónus, András atya elkezdett mesélni az ottani életről, a családokról, és arról, hogy milyen nehéz helyzetben vannak. Nagyon meglepődtem, mert nem gondoltam, hogy a legtöbb családnak arra sincs pénze, hogy minden nap meleg ételt ehessen, nincsen meleg ruhájuk és nem tudnak fűteni.

Másnap délelőtt kis csoportokban házról-házra jártunk imádkozni és beszélgetni a lakosokkal. Én Michael atyával voltam párban.  Mi először cigány családokhoz mentünk. Ők nagyon kedvesen davfogadtak és lelkesen beszélgettek, imádkoztak velünk. Utána egy idősek otthonába is bementünk, ahol néhány idős néni beszélt az életéről, arról, hogy mennyi csalódást és nehézséget éltek át. Végül még két másik házba mentünk be. Délután misén, keresztúton és kézműveskedésen vehettek részt. András atya mondta, hogy valószínű nem fognak sokan eljönni, mert ha már sötét lesz, akkor félnek kijönni a házukból.  De végül sokan eljöttek, gyerekek és idősek is.  Ezután egész éjszaka szentségimádást tartottunk. Vasárnap a búcsúmise után indultunk haza.

cofSzerintem egy misszión nem csak azok kapnak lelki ajándékot, akikhez megyünk, hanem mi is. A legszebb élményem az volt, amikor egy idős nénivel beszélgettem, és a végén adtam neki egy rózsafüzért. A néni annyira hálás volt, hogy megölelt. Ez nagyon meglepett, de közben nagyon jólesett. Az egész misszió egy pozitív élmény volt, mert kiszakadtam a hétköznapokból és átértékeltem az eddigi helyzetemet.”

 

 

További képek a misszióról:

cof cof cof cof cof   sdr

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!