Egy év kihagyás után újra nyári NET tábort szerveztünk: július 10-én reggel indultunk el, hogy kíváncsisággal vegyes izgalommal várjuk a táborba érkező gyerekeket a jól bevált helyszínen, Felcsúton, a NOLL-tanyán.
Témának a Teremtést választottuk és már hetekkel a tábor előtt elkezdtük a készülődést.
Játékos ismerkedéssel kezdtük a tábort, rögtön utána a csapatok és a csapatvezetők is egymásra találtak és megalakult az Égitestek, a Növények és az Állatok csapata. Így, együttes erővel csinálták végig a tábort és teljesítettek minden feladatot, együtt, egymást segítve. Észrevétlenül ismerték meg és csodálkoztak rá az Isten által teremtett világra, végül pedig saját magukra is, mint emberre, Isten teremtményére.
Az első napon például Isten alkotását, a fát gondoltuk tovább és alkottunk belőle kincsesládikát, amire egy papírból készült bagoly vigyázott, hiszen ennek a ládikának fontos szerepe volt egész héten át: apró kincseket gyűjtöttek benne a gyerekek a maguk és a csapatuk részére is.
Vagy ott van a második nap délutánja, amikor a közeli tanyára látogattunk át és az állatok, takarmányok mellett azt is megtapasztalhattuk, hogy Isten szagokat, ízeket is alkotott a teremtményei mellé.
Mindenben felfedeztük Isten alkotásait. A perzselő Napban, ami egész héten át szüntelenül sütött ránk. A vízben, amivel hűsítettük magunkat. A szélben és az esti záporokban, amik enyhítették a hőséget. Az erdőben, ahová számháborúzni mentünk és a szúnyogokban, amik ott jól összecsipkedtek minket.
A játékokat, beszélgetéseket is úgy szerveztük, hogy rávilágítsanak arra, milyen csodálatos a világunk. Például, „rendet raktak” a világban, és képek segítségével a saját életterükre helyeztek minden élőlényt, és aztán gyurmából is megcsinálták ugyanezt. Vagy csapatonként általuk koreografált módon adták elő a többieknek, hogy a csapatuk neve miért fontos, miért teremthette Isten és mi lenne nélkülük. Személyes kedvencem az általunk Zoom-nak nevezett játék volt, amikor egy 31 darabból álló képsorozatot kellett sorrendbe rakni. A gyerekek megtapasztalhatták, hogy nem csak a nagy dolgok fontosak, hanem az apró, pici, szinte láthatatlan részletek is szükségesek, hogy a nagy egész megszülethessen.
A tábor csúcspontja nemcsak a gyerekek, de azt hiszem a felnőttek számára is, a harmadik napon rendezett akadályverseny volt. A szabad akarat, amit Isten nekünk, embereknek adott csupán, itt fontos szerepet kapott: együtt dolgozni, egymásért, egymásra figyelemmel lenni és erről jól dönteni – nem mindennapi feladat ilyen kisgyerekek életében. A lelkesedésüket és örömüket látva azonban láthattuk, ők bizony jól érezték magukat és remekül helytálltak.
Hogy ez a tábor létrejöhetett és ilyen nagyszerűen sikerült, sok mindenkinek tartozom hálával:
A szülőknek, akik ránk bízták legnagyobb kincsüket, a gyermekeiket.
A gyerekeknek, Matunak, Marcinak, Ágostonnak, Manónak, Áronnak, Veronikának, Petrának, Flórának, Márinak, Roninak, Kingának, Hangának és Vercsinek, hogy nagyon jó játszótársaink voltak és hogy lelkesek, jókedvűek és nyitottak voltak mindenre.
A tábor vezetőinek, Zsuzsinak, Tominak és Edinának, akik első szóra jöttek segíteni, talán sikerült újra feléleszteni bennük a tüzet.
A segítőknek, Daninak, Petinek, Panninak, akik vállalták, hogy vezetik a rájuk bízott csapatokat és csodálatosan helytálltak, valamint Bendének, akinek ugyan nem jutott csapat, de ott segített, ahol tudott.
Noll Zoltánnak, aki nagy vendégszeretetével a szállást biztosította nekünk és aki megszervezte a tanyalátogatást is.
Sanyi bácsinak, aki végigvezetett minket a gazdaságán, rendületlenül állva a kérdések hadát, és aki biztosította az aznapi vacsorát.
Az alcsútdobozi Hegedűs étteremnek, akik minden nap szállították nekünk az ízletes és bőséges ebédet.
A Regnum Christinek és tagjainak, aki által megismerhettem és megszerethettem a NET programot és akikre számíthatok mindenben.
Legnagyobb hálám most is az Úré, hiszen
„…LÁTTA, HOGY MINDAZ, AMIT ALKOTOTT NAGYON JÓ VOLT.”
Palásthy Julcsi, NET programfelelős
Életképek a táborból: