2017 tavasza óta bővült a budapesti Regnum Christi megszentelt életű női közösség: Melanie Zoll csatlakozott hozzá. Isten hozta őt Magyarországon!

Az alábbiakban az ő hivatástörténetét olvashatjuk:

Engedd el, bízzál bennem!

Melanie Zoll Sep17-kHa valaki nekem 18 éves koromban azt mondja, hogy pár évvel később az életemet teljesen Istennek fogom szentelni, akkor nagy valószínűséggel igen hangosat nevettem volna, és gratuláltam volna az illetőnek a színes képzelőerejéhez. De hát most ténylegesen a Regnum Christi Mozgalom megszentelt életű női közösségének tagja vagyok. Hogy is történt hát mindez?

1977-ben születtem a Münster-vidéken, Németországban, öt gyermek közül a harmadikként. Egész kicsi koromtól fogva természetes és örömteli módon tanultam a hit dolgait, mert családi életünkhöz ez hozzátartozott. Tizenéves kamaszként aztán nagyon sok hittel kapcsolatos kérdés merült fel bennem, és alaposan utána akartam járni „Isten” témakörének. Intenzív kérdezősködés, keresés és vitatkozás után arra a stabil és örömteli elhatározásra jutottam, hogy az életemnek Isten nélkül nincs semmi értelme, de a jövőmet azért mégsem egy „kolostor” falai között képzeltem el. Épp ellenkezőleg: tanítóképzőbe akartam járni, aztán megházasodni és szép, nagy családot alapítani.

2017 mit Madchen-kÉrettségi után szerettem volna élettapasztalatot szerezni, ezért egy barátnőmmel elhatároztuk, hogy egy önkéntes évet töltünk a Regnum Christi apostoli munkáiban, ami minden fiatal számára választható lehetőség ma is sok országban. Így kerültem a mexikói Guadalajara egyik iskolájába, ami a szó igazi értelmében kaland volt számomra. Azt a meghatározó élményt, amely a hivatásom útjára vezetett, egy ottani lelkigyakorlat során kaptam. A kereszten függő Jézus szeretete végtelenül megindította a szívemet. Akkor és ott értettem meg, hogy Krisztus a Getszemáni kertben tudatosan döntött a kereszthalál vállalása mellett. A keresztre szegezve, embertelen fájdalmai és haláltusája közepette sem akarta visszavonni ezt a döntését – énértem. Telve szeretettel a szemében, erről a keresztről nézett rám, énrám személyesen, pedig szenvedéseinek én is okozója vagyok. És nem csak én, hanem minden ember olyan értékes a szemében, hogy a keresztet annak minden következményével együtt vállalta értük. Ez volt az a pillanat, amikor Jézus a szívembe helyezte a kérdést: akarsz-e egyedül énhozzám tartozni?

Gaisce group 2016-kEzután a vitatkozás és a menekülés hónapjai következtek. Jónás próféta akár tanulhatott is volna tőlem e téren! Isten szeretetének megtapasztalása valóságos volt, de valóságos volt a félelmem is az előttem álló úttól. Hogyan lehetnék boldog férj és család nélkül? Ez egyszerűen lehetetlennek látszott! Ugyanakkor ott visszhangzott bennem Jézus kérdése, immár egy bátorítással együtt: „Engedd el, bízzál bennem!”.

Isten szeretetét leginkább abban a ráhagyatkozásban tanuljuk meg, amikor nem biztosítjuk be magunkat. Megtapasztalhatjuk, hogy az ejtőernyő megtart, ha kiugrunk a repülőből és meghúzzuk a nyitózsinórt. Én is „ugrottam”, amikor elhatároztam, hogy Krisztusban teljesen megbízok, és a boldogságról alkotott elképzeléseimet elengedem. Végül 1998-ban szenteltem Neki magamat a Regnum Christi-ben. Az ejtőernyő kinyílt és megtart ma is. Krisztus valóban az élet teljessége, betölti legmélyebb vágyainkat. A megszentelt élet nem egy „férfi nélküli élet”, hanem éppen ellenkezőleg, egy eleven kapcsolat Krisztussal, és a családunk, azaz az Isten által ránk bízott emberek köre folyamatosan bővül.

2015 Cliffs of Moher-kMost, a megszentelésem 20. évfordulójához közeledve, nagyon hálás vagyok Istennek a közös utunkért, pedig Ő nem csak virágos réteken, hanem néha sötét völgyeken át is vezet. És éppen ez utóbbi pillanatokban újítom meg újra és újra az elhatározásomat, hogy hiszek az Ő szavának, amikor azt mondja: „Engedd el, bízzál bennem!”

Jézus ejtőernyője túlvisz az értelem szintjén egészen az élő Isten közelségébe. És egy dolog mindig bizonyosság marad számomra: az Ő szeretető tekintete.

Melanie Zoll