Egy misszió legszebb pillanatai

WP_20160713_005Idén nyáron egy hihetetlen misszión vettem részt, hála a Szent Mihály gyermekotthon gyerekeinek. Nekem ez volt az első hosszabb misszióm,  ellenben a csapatban voltak többen is, akik már több éve visszajártak erre a csodálatos helyre. Először egy kicsit tartottam attól, hogy miként fognak minket fogadni, hogy megszeretnek-e minket a gyerekek, meg egyáltalán elképzelni se tudtam milyen hét vár rám.

DSCN1322Ám mikor megérkeztünk és kiszálltam a kocsiból, minden kétségem szertefoszlott.  A gyerekek sugárzó, kíváncsi arccal üdvözöltek minket, a több éve visszajárókat név szerint is. Nagyon nagy szeretettel fogadtak minket a felnőttek is, azonban már az elején szembesülnünk kellett a gyerekek szomorú történeteivel. Ez a gyerekotthon nem olyan, mint a többi. Alkoholista, drogos szülőktől vagy egyéb rettenetes körülmények közül származó gyerek kapnak igazi szerető családot. Egy házaspár a saját gyerekein kívül akár 10 gyereket is nevelhet, akik testvérként szeretik egymást.

WP_20160714_008A lányok feladata a gyerekekkel való foglalkozás volt, míg a fiúk a 4. lakóház glettelésében segítettek. Én kezdetben origamiztam, fogócskáztam a kisebbekkel, de a kókuszgolyó készítésnek is nagy sikere volt. A mai napig őrzök a csuklómon egy kisfiú által készített fonott karkötőt. Nagy versengés folyt a piros, a  fehér és a zöld fonalakért, mert az ottani magyar gyerekek nagyon szeretnének Magyarországhoz tartozni.  Később végül átmentem segíteni a glettelésben, ami szintén nagy élmény volt, mert a nehéz munka közben is sokakkal sikerült beszélgetnem. Remek hangulatban teltek az esti zenés játékok is, ahol az egész csapat együtt táncolt, székfoglalózott, vagy csak jókat nevettek egy-egy történeten, melyeket a kisfiúk kedvenc vicces könyvükből olvastak fel.

A héten ellátogattunk Munkácsra is, ahol maga a püspök úr fogadott minket nagy szeretettel. Érdekes történeteket osztott meg velünk, és nekem személy szerint maradandó élmény ez a látogatás.

DSCN1365Az utolsó napok egyikén falubeli családokhoz látogattunk el, akik már régóta várták érkezésünket. Én most lehettem először részese ilyennek, így nagy izgalommal léptem be az első otthonba, ahol házi süteményekkel, szörppel kínáltak minket a kedves, ám nagy szegénységben élő családtagok. Beszélgetéseink során kiderült, hogy milyen nehéz, bizonytalan helyzetben vannak ők most Kárpátalján, nem csak mint magyarok, de a háború hatásait is érzik. Szándékaikért  és az ország békéjéért rózsafüzért imádkoztunk.

DSCN1470Még arról a csodás csapatról is írnék pár sort, akikkel együtt töltöttem el ezt a hetet. Régebben is hallottam már, hogy milyen jó is a missziós élet, de arra nem számítottam, hogy ekkora élményben lesz részem. Sok új embert ismertem meg, esténként rengeteget nevettünk és bátorítottuk egymást, mikor elfáradtunk.  A strandon együtt fagyoskodtunk a csúszdára várva vagy sültünk meg a szauna forró levegőjében. Ám mindezek mellett meg kell hogy említsem, hogy szülinaposként misszióra jönni elég nagy kockázat, mert könnyen lehet hogy hajnali 3-kor öt, a szobában különböző helyekre rejtett telefon ébresztőjére kell felébredni…

WP_20160714_023A legszebb azonban mégiscsak a gyerekek búcsúajándéka volt. Utolsó reggel mindenki szótlanul fogyasztotta a reggelijét, mikor az egyik felnőtt félrehívott minket. Hirtelen ott állt előttünk az összes gyerek egy kórust alkotva, és gyönyörűen énekeltek a határon túli magyarságról és a szeretetről. Nagyon megható volt, hogy pont ezek az árva gyerekek énekeltek nekünk a mindennél fontosabb szeretetről. Olyan felejthetetlen élményben volt részem, amiért bármikor visszamennék hozzájuk.

Székely Nóra

II. János Pál Iskolaközpont diákja

És még néhány kedves kép a misszióról:

WP_20160712_005DSCN1327DSCN1383

WP_20160714_008DSCN1507DSCN1287

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!