Eduardo Robles-Gil LC generális atya levele Krisztus király ünnepére

Jöjjön el a Te Országod!

2015. november 4.

A Regnum Christi Mozgalom tagjai számára

Krisztus, a világmindenség királya ünnepének alkalmából

Krisztusban kedves testvéreim!

Néhány nap múlva ünnepeljük Krisztus Király ünnepét, a Légió és a Regnum Christi alapításának 75. évfordulójának évében. Évtizedeken keresztül azzal a fohásszal imádkoztunk Istenhez, amit Ő maga tanított nekünk: Jöjjön el a te országod! Krisztus, a mi királyunk, jöjjön el a te országod! (vö. Mt 6, 10).

Ma, ezek között a történelmi körülmények között kérésünk még erősebb és kitartóbb kell legyen, ha lehetséges. Azt szeretnénk, hogy Krisztus uralkodjon a szívünkben, családjaink, csapataink és szekcióink szívében, apostoli munkáinkban, és hogy imáink és apostoli tevékenységünk által Isten jelenvalóvá váljon és uralkodjon az emberek életében és a társadalomban.

Ezt jelenti az imánk, ezt kérjük kitartóan. Jöjjön el a te országod az én szívemben! Természetesen ezt kérjük szeretettel akkor is, mikor a Miatyánkot imádkozzuk és mindig, mikor egy fohászt mondunk. Nagyon sok bizalommal tesszük ezt.

De az ajkainkkal kimondott szavaktól el kell jutnunk az életig, és meg kell győződnünk róla, hogy ez a vágyunk mély és valós. Ehhez megkérdezhetjük magunktól, hogy mit jelent számunkra a kérés, hogy Krisztus király eljöjjön életünkbe, szívünkbe. Azt jelenti, hogy vegyen birtokba minket, ahogy a király birtokba veszi országát. Lehet, hogy egy vagy több önmagunkkal folytatott harc után veszi birtokba szívünket, lehet, hogy békésen megadjuk magunkat. De birtokba vesz minket. “Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj…” (Jer 20,7).

A Krisztus király ünnep olvasmányai alapján szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot azzal kapcsolatban, hogy mit jelent az, hogy Isten országa eljön az életünkbe.

1.“Aki szeretett minket és megmosott bennünket bűneinktől a saját vére által, és Istennek és Atyjának királyságává és papjaivá tett minket” (Jel 1, 6)

Isten irántunk érzett, átélt és megtapasztalt szeretete a Regnum Christibe való hívásunk gyökere. Ez az irgalmas szeretet nem elvont valóság, hanem a történelemben, minden egyes emberben és az egész Mozgalom életében konkrét megnyilvánulásokban jelenlévő realitás. Elég kinyitni a szemünket és kérni a hit kegyelmét, hogy felismerjük Isten gyengéden, de határozottan vezető, szerető kezét a boldog években és a sötét pillanatokban egyaránt. És ennek az irgalomnak arca van: Jézus Krisztus, a mi Urunk és Királyunk.

Ő le akart ereszkedni a mi kicsiségünkhöz, részese akart lenni a mi sokszor szürke és értelmetlen létünknek, hogy megmutassa nekünk végtelen irgalmát. Nem kímélte magát, hogy megértesse velünk irántunk érzett szeretetét: nagylelkűen vérét ontotta értünk, az utolsó cseppig.

Ő felemel bennünket és nem csak hogy megtisztít, hanem magára veszi szegénységünket és részesévé tesz küldetésének. Országává tett bennünket, saját népévé. Tiszta szeretetből arra hív, hogy olyan tevékenységet folytassunk, olyan intézményeket létesítsünk, melyek segítenek ezt az országot létrehozni az emberek, családok szívében és a társadalomban. Azt szeretné, hogy mindezt életünk konkrét körülményei között valósítsuk meg, hogy legyünk Isten országának élő jelei a világban, akik jobban bíznak Isten kegyelmében és választásaiban, mint saját erejükben.

2.Az én országom nem ebből a világból való (Jn 18, 36)

Jézus Krisztus világunk időszakos és elavuló országaitól eltérő ország létrehozásáért jött. Az Ő országa “örök és egyetemes: az igazság és az élet országa, a kegyelem és szentség országa, az igazságosság, a szeretet és béke országa”, ahogy ennek az ünnepnek a prefációja mondja. Ezért más jellemző rá, mint ennek a világnak az országaira.

Ma minden keresztény megkapja Jézus Krisztus hívását, hogy tegyen tanúságot Hozzá és az Egyházhoz tartozásáról. Nem csak arról van szó, hogy “adjunk időt” az Istennek, imánk vagy apostoli tevékenységünk formájában, hanem hogy “adjuk Neki a szívünket”. Vagyis nem csak a sok tevékenység hirdeti az Ő országának jelenlétét, ami már közöttünk van (vö. Lk 17, 21), hanem életvitelünk összhangja keresztény hivatásunkkal, valamint az a lelkesedés és nagylelkűség, amivel átadjuk magunkat konkrét cselekedeteinkben, hogy válaszoljunk Krisztus szeretetére, biztosítva Neki az első helyet életünkben és szeretve Őt felebarátaink szolgálatában.

Igaz, hogy napjainkban nagyon nehéz hitelesen és árral szemben élni. De pont ezért sokkal beszédesebb a tanúságtétel, amivel Isten irgalmát és szabaddá tevő igazságát hirdetjük. Ezért kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk ezt a kegyelmet, és ez teremjen gyümölcsöket bennünk.

Időnként azt nevezzük valóságnak, amit saját szemünkkel látunk. Ez egy valódi, külső leírás. De úgy is beszélhetünk a valóságról, hogy beleértjük vágyainkat és terveinket, hogy egy mozgásban lévő, változó, céllal rendelkező valami, ami nem ebből a világból való. És ez a leírás is valódi. Ez annak az elfogadása, hogy Krisztus király gondviselése jelen van világunkban, közvetlenül működik kegyelme által és közvetve apostolai és apostolainak szívén és tevékenységein keresztül. Eljött a világba és felépíti országát az emberek szívében, majd az emberek a másik emberben, a családokban és a társadalomban. Egy országot, melyben jelen van Isten, a kegyelem, az igazság, a szeretet és a béke.

Az uralkodni vágyó és cselekvő Isten szemszögéből leírni a valóságot azt jelenti, hogy nem csak testi szemeinkkel nézzük, hanem hittel, reménnyel és szeretettel. Hitünkkel látjuk Isten jelenlétét, ahogy cselekszik, ahogy hív bennünket, és folyamatosan hív munkásokat aratásába. Látjuk és érezzük a megfeszített Krisztus szívét, aki szeretetből önmagát adta értünk, és osztozunk érzéseiben. Eljön értelmünkbe és életünket úgy láttatja, mint egy küldetést. Eljön szívünkbe és segít úgy szeretni, ahogy Ő szeretett. Reménnyel tölt el és bízunk abban, hogy velünk van és lesz a világ végéig (vö. Mt 28, 20). Ha remélünk, a vágyak tervekké válnak és a nehézségek a szeretet lehetőségeivé.

3.Te mondod, hogy király vagyok (Jn 18, 37)

Egy olyan országról beszélve, ami nem e világból való és folyamatosan épül, könnyű Pilátus szkeptikus kérdésével fordulni a keresztényekhez Krisztust illetően: “ Krisztus király?” (vö. Jn 18, 37).

Mi tudjuk a választ. Minden nap megvalljuk, mikor a “Krisztus a mi királyunk, jöjjön el a te országod!” fohászt mondjuk. De a mai emberek nem hisznek a tanítóknak, inkább a tanúknak hisznek, akik életükkel bizonyítják, hogy Jézus Krisztus országa egy minden nap megélt valóság.

Talán ez az ünnep egy lehetőség, hogy a Regnum Christi egy még nyitottabb és befogadóbb mozgalom legyen, ahol az emberek kapcsolatba kerülhetnek Isten szeretetével. Ahol tudjuk, hogy Krisztus megmosta a lábunkat és a lelkünket, és az Isten irgalmának megtapasztalása arra ösztönöz bennünket, hogy mások is megtapasztalják ezt a mi önzetlen szolgálatunkon keresztül. Milyen jó lenne, ha, apostoli munkáinkon keresztül mindenhol tudatosan gyakorolnánk a testi és lelki irgalmasság cselekedeteit!

Mély meggyőződésünk, hogy a család komoly válságban van az egész világon. Ismerjük a család evangéliumát, amit az Egyház hirdet és tudjuk, hogy nagyon sok ponton ellentétes a világ felfogásával. Keressük a lehetőséget, hogy minden Regnum Christi tag kifejezze a család iránti tiszteletét. Kezdeményezzünk tevékenységeket, amik a jegyeseknek segítenek a házasságra készülésben, vagy a friss házasoknak, akik az apai, anyai örömök csodájának felfedezésében élnek. Kísérjük megértéssel és mély tisztelettel a nehézségekkel küzdő családokat és azokat, akik nehezen megoldható családi helyzetekben élnek. Imádkozzunk együtt a családokért és imádkozzunk lelki családunk tagjai közötti egységért és szeretetért. Ne féljünk attól, hogy meggyőződéssel és irgalommal hirdessük Isten igazságát a házastársi és a családszeretetről, így téve tanúságot a világ előtt arról, hogy Krisztus király.

Az evangéliumi jelenetet és a Pilátus és Jézus közötti párbeszédet szemlélve nagyon szembetűnő, hogy Jézus Krisztus világi szemmel nézve nem király. Tövisből van a koronája. Inkább gyengének és összetörtnek tűnik. De pont így tanítja meg, hogy nagyságának és uralmának az egész világon való hirdetésében nem a nagy, a világi sikerek a fontosak, hanem hogy mindig az Atya akaratát tegyük szeretetből. Ez a szeretet és a kegyelem országa.

Ebben az évben Ferenc pápa teljes búcsút adott erre az ünnepre, de nem csak a tagoknak, akiknek ezt már II. János Pál pápa megadta minden évre, hanem a légiósoknak és a megszentelt életűeknek is. Készült egy szentírási szövegben bővelkedő kilenced is erre az alkalomra, ami felkészíti szívünket, hogy családként ünnepeljük ezt az ünnepet.

Kérem a Szent Szűzet, az apostolok királynéját, hogy eszközölje ki számunkra a kegyelmet, hogy jobban tudatosítsuk magunkban Jézus irántunk érzett szeretetét, hogy így lehessünk országának magjai és tegyünk tanúságot az Igazságról, aki maga Krisztus. Ő segítsen minket, hogy megmutassuk felebarátainknak és különösképpen a családoknak Isten irgalmas szeretetét.

Imáimban hordozva benneteket és számítva a ti imáitokra:

P. Eduardo Robles-Gil, LC

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!