Eduardo Robles-Gil generális atya levele Krisztus Király ünnepére

Jöjjön el a Te Országod!

Róma, 2018. november 13.

Krisztus Király ünnepének alkalmából

A Regnum Christi tagjainak

Krisztusban kedves Testvéreim!

problesgil_100Szívélyes üdvözletemet küldöm ebben az időszakban, amikor a Krisztus Légiója Általános Káptalanja, valamint a Megszentelt Életű Nők és Megszentelt Életű Laikus Férfiak és a Regnum Christi Általános Gyűléseinek megnyitása előtt állunk. Teljes szívemből mondok köszönetet ezen gyűlések minden résztvevőjének nevében minden imátokért, melyet munkánk sikeréért és a Regnum Christi jövőjéért felajánlottatok.

Gondviselésszerű, hogy pont erre az időszakra esik Krisztus Király ünnepe. Az Egyház ezen az ünnepen arra hív bennünket, hogy tekintetünket fordítsuk az Úr Jézus Krisztusra és az Isten országára. Így újra emlékezetünkbe idézhetjük hivatásunk és küldetésünk lényegét, hogy megvilágítsa életünket és döntéseinket. Ezért mindenkit arra hívok, hogy használjuk ki ezt az évente visszatérő liturgikus alkalmat, hogy megújítsuk szeretetünket az Úr iránt, aki személyes életünk Ura kell legyen. És hogy a növekedjen bennünk a lángoló tettvágy, hogy eljöjjön közöttünk az Isten országa.

A kifejezés: «Jöjjön el a Te Országod!», Jézusnak, a Mesterünknek szájából származik, abban az imádságban mondja, amit tanítványainak tanít. Kétség kívül ez a legszeretettebb, leggyakrabban mondott, legtöbbet elemzett imádság a kereszténység történetében. Ez a vágy minden keresztény szívnek sajátja és mélyéből fakad: a vágy Krisztus uralkodására, és hogy az Isten országa jöjjön közénk.

Tudatosan kell kezelnünk és együtt kell átelmélkednünk, mit is kérünk ezzel az imádsággal, és mire kötelezzük el magunkat. Ez a kérés, melyet maga Krisztus tanított nekünk, személyes életre szóló program és az egész Regnum Christi programja. Ez a fohász, melyet mindenki együtt és külön-külön is mond, egy közös lelki családban egyesít minket, egy apostoli testben, melynek saját rábízott küldetése van.

 «Az én országom nem ebből a világból való»

Ebben az évben az ünnep liturgiája Jézust Pilátus előtt ábrázolja, földi életének kifejezetten drámai pillanatában (vö. Jn 18, 33-37). Kereszthalála feltartóztathatatlanul közeledik. A megváltás művét szemléli. Jézus Krisztus ebben a helyzetben, amikor a földi hatalom képviselője előtt áll, tekintélyt parancsolóan állítja, hogy Ő Király, és hogy országa nem ebből a világból való.

Így hozza világosan tudtunkra, hogy az Isten országa rejtett, belső dolog. Ez az ország a lélek legmélyében kezdődik. Ez Isten jelenléte bennünk, melyet be kell fogadni és védeni kell saját bensőnkben, hogy később kovászként átalakítsa a körülöttünk lévő valóságot (vö. Mt 13, 33). Ezért az Isten országáról való elmélkedés azt jelenti, hogy újra érezzük a hívást, a meghívást a bensőséges elmélyülésre, az életszentségre, mely minden keresztény apostolkodás és tanúságtétel kiindulási pontja és garanciája.

Most, amikor az Általános Gyűlések és az Általános Káptalan munkája folyik, még egyszer tudatosítjuk, hogy ez kell legyen életünkben az első, bármilyen tisztán emberi tevékenységnél vagy érdeknél előbbre való.

«Az én országom nem ebből a világból való». A Krisztus Király ünnep üzenete ugyanakkor az örökéletről szóló híradás is és emlékezés a földi dolgok múlandóságára. Ezt a megállapítást a Dániel könyvéből származó olvasmányban halljuk: «Hatalma örök hatalom, amely nem enyészik el, és királysága nem szűnik meg soha».

Erre emlékeztet bennünket a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója:

Az emberi méltóság, a testvéri közösség és a szabadság javait, tudniillik a természet és az emberi munka jó gyümölcseit miután az Úr Lelkében és az Úr parancsa szerint elterjesztettük a földön, egyszer újra meg fogjuk találni, de már megtisztítva minden szennytől, tündöklően és megdicsőülve, akkor, amikor Krisztus átadja az Atyának az örök és egyetemes országot: “az igazság és élet, a szentség és kegyelem, az igazságosság, szeretet és béke országát”. Ez az ország misztérium formájában már jelen van ezen a világon, de az Úr eljövetelekor válik teljessé. (39.)

A Regnum Christi tagjaiként meghívlak benneteket, hogy mindig tartsátok szem előtt az Úr követésének és utánzásának lényeges prioritását, az örökkévalóság reményében. Engedjétek, hogy Ő legyen az egyeduralkodó szívetekben, utasítsatok el mindent, ami ellentétes Vele és az Isten országával. Válasszátok mindig azt, ami több szeretetet és erényt kíván, hogy hiteles és meggyőző tanúi legyetek Jézus Krisztusnak és az Ő tanításának.

«Jöjjön el a Te Országod!». Azt is jelenti, hogy megszenteljük életünket az imádság, a szentségek vétele és akaratának teljesítése által. A «Jöjjön el a Te Országod!» családunk, munkánk és környezetünk megszentelése vonzó, az evangéliumi értékeket tükröző életvitelünk tanúságtétele által. A «Jöjjön el a Te Országod!» a kultúra és a társadalom megszentelése azzal, hogy nem követjük a fogyasztást szorgalmazó ideológiát, melyek tekintetünket és szívünket a földi dolgok felé vonzzák.

Isten országát hirdetni kell, jelenlévővé kell tenni és építeni kell.

Isten országa nem csak belső ország vagy egy jövőkép. Ez az ország már jelen van közöttünk (vö. Lk 17, 21). Ezzel kezdte az igehirdetést Keresztelő Szent János és Jézus is: «Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.» (Mk 1, 15).

Jézus Krisztus azért jött közénk, hogy hirdesse az Isten országát és megjelenítse számunkra.

A tanúság, melyet Krisztus Urunk tesz önmagáról, és amelyről Szent Lukács számol be evangéliumában – „hirdetnem kell az Isten Országa evangéliumát (4,43) – kétségkívül nagy jelentőségű, mert Jézus egész küldetését, feladatát magában foglalja: „Evégre jöttem”.

 (VI. Pál pápa: az Evangélium hirdetése kezdetű apostoli buzdítása, 6.)

A már idézett evangéliumi részben is megtaláljuk ezt az üzenetet: «Arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról».

«Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.» (Mt 6,33). Jézus terve, hogy Atyjának országát helyreállítsa. Ezt kéri tanítványaitól: «Menjetek és hirdessétek: ‘Elközelgett a mennyek országa!’» (Mt 10,7), bár tudja, hogy ez a hirdetés nem lehetséges nagy munka és áldozatok nélkül (Mt 11,12), de biztosítja tanítványait, hogy Ő mindent megad hozzá.

Innen ered az, amit apostoli buzgalomnak nevezünk. Ez nem más, mint csatlakozni az egész Egyháznak ehhez az erőfeszítéséhez, hogy megismertesse az Urat, aki az Ő üzenetén, meghívásain és parancsain keresztül mutatkozik meg. Ez az a vágy, hogy teljesítsük a parancsot, hogy menjünk el az egész világra és hirdessük az evangéliumot (Mt 28, 19-20), ami maga Krisztus. Amikor megtaláljuk Krisztust, akkor megszületik a folyamatos vágy arra, hogy megismertessük Őt másokkal.

Ferenc pápa ezt mondja az Evangélium öröme kezdetű apostoli buzdításában:

“A jó mindig közölni akarja önmagát. Az igazság és a szépség minden hiteles megtapasztalása ki akar áradni, és minden mély szabadulást átélő személy érzékenyebbé válik mások szükségletei iránt. A jó a közlés által ver gyökeret és fejlődik. Ezért aki méltósággal és teljességgel akar élni, annak nincs más útja, mint a másik megismerése és javának keresése. Ezért egyáltalán nem meglepő Szent Pál néhány mondata: „Krisztus szeretete ösztönöz minket” (2Kor 5,14); „Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot” (1Kor 9,16). (9.)

Az evangélium hirdetése, Krisztus és az Isten országa megismertetése szép és örömteli feladat annak számára, aki a talált kincset adja tovább. Ezért Ferenc pápa így buzdítja az egész Egyházat:

Tegyük újra magunkévá és növeljük a lelkesedést, „az édes és erőt adó örömöt, hogy továbbadhatjuk az evangéliumot, még ha könnyek között vetünk is. (…) Ismerje meg a világ – ez a félelmektől gyötört, de reménykedő világ –, mit is jelent az evangélium jó híre. De ezt a hírt nem adhatják tovább szomorú és letört emberek, sem türelmetlen vagy aggódó emberek. Nem adhatja tovább más, csak akinek élete a Krisztusban gyökerező örömöt sugározza”(a pápa az Evangélium hirdetése kezdetű apostoli buzdítás 80. pontját idézi).(az Evangélium öröme, 10.)

Krisztus Királynak ezen az ünnepén arra hívlak meg benneteket, hogy újítsátok meg magatokban az égő vágyat az evangelizálásra, mely olyan jellemző a Krisztus Légiójára és a Regnum Christire.

Meggyőződésem, hogy ez a legfőbb ok, amiért Jézus Krisztus létrehozta ezt a művet, mely az Övé, de ránk bízta, papi népére, mint feladatot és küldetést. Az ünnepi szentleckében ezt olvassuk: «Jézus Krisztus hűséges tanú, elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme. Ő szeret minket. Vérével megváltott bűneinktől, s atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett minket» (Jel 1, 5-8).

A bizonyosság, hogy Ő maga hívott össze minket, vezet majd ezekben a napokban a Gyűléseken és az Általános Káptalanon, tudatosítva magunkban, hogy minden erőfeszítésünk arra kell irányuljon, hogy Jézus Krisztusnak jobb apostolai legyünk, jobban evangelizáljunk, jobb tanúi legyünk az Isten országának, vagyis jobb tanúi a jónak, az igazságnak és a kegyelemnek.

Arra kérlek benneteket, legyetek mindig Jézus Krisztus apostolai, és ebben a küldetésben imádkozzatok szüntelenül értünk, akik a Káptalanon és a Gyűléseken veszünk részt, hogy azzal a bizonyossággal fejezzük be az együtt megfogalmazását a kapott ajándéknak, hogy az Úr kísér minket. Megköszönök minden imakezdeményezést helyi, tartományi és nemzetközi szinten egyaránt. Mindenkit hívok egy közbenjáró alkalomra, mely november 16-án kerül megrendezésre, ami az általános káptalant és általános gyűlések kezdetét megelőző péntek, hogy az Úr megadja nekünk a kegyelmet, hogy azt a lépést tegyük meg, melyet Ő gondol a Regnum Christi számára ebben a pillanatban. Néhány segítő anyagot találhattok ezen a linken http://www.regnumchristi.org/rcstatutes/en/

Imáimról biztosítva benneteket búcsúzom, és kérlek, hogy imádkozzatok értem.

Szeretettel Krisztusban,

Eduardo Robles-Gil, L.C.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!