ECyD lánytábor 2015, avagy azok a titokzatos lábnyomok…

Jézus nyomában a világbanLábnyomok… ez volt idei ECyD táborunk mottója. A lányok nem csak az ott készített tábori füzeten hagytak színes nyomot a saját lábukról, hanem jócselekedeteikkel is nyomot hagytak Isten szívében, a világban, a tábori közösségben és a lelkükben. Ez a kis szimbólum végigkísért minket a tábor egész idején. A lányok mindennap húztak egy-egy új feladatot, és a végén annyi jutalom-lábnyomuk lett, hogy nagyon megünnepeltük őket!

Július 27-től 31-ig összesen huszonhatan táboroztunk együtt Bükkszéken. A tizenkilenc lányon kívül ott voltak az ECyD csapatvezetők (Zsófi, Ági és Anna), a tábor szervezői (Kinga és Fabi, akik megszentelt életű tagok a Regnum Christi-ben) és Scholtz Viki, aki a szervezésben nagyon sokat segített nekünk.

Rögtön az első napon a fiatalok bejárták a falut és csapatonként megoldottak vicces, nehezebb és komoly feladatokat egyaránt. Miután kitalálták a csapatuk nevét és hozzá a csapatkiáltást és a csapatfrizurát is, már indultak is a zászlóval. Nem csak egy telefonfülkébe kellett beférniük, hanem megkeresték a helyi gémeskutat vagy valahogy kinyomozták a templomgondnok telefonszámát. A temetőben egy elhagyatott sírnál imádkoztak és gyertyát gyújtottak. Sok egyéb feladatot is meg kellett közösen oldaniuk, és így nem csak Bükkszéket ismerték meg jobban, hanem összeszokott, vidám és bátor csapattá váltak mindennek gyümölcseként!

ECYD-tábor, BükkszékNapi ECyD foglalkozások, beszélgetések, imák és evangéliumi elmélkedések segítettek abban, hogy a tábor alatt jobban megismerjék Jézust, aki ennek a tábornak aktív résztvevője és szervezője volt. Bükkszéken van egy gyönyörű templom, ahol Szabó Molnár Bálint atya (Krisztus Légiósa) misézett és gyóntatott. Mivel ez a faluban kihirdetett újmise volt, helybéliek is csatlakoztak hozzánk, és őket a lányok saját készítésű muffinokkal lepték meg.

A kézműves foglalkozások alatt készültek medálok, karkötők és képek dekupázs technikával. Majdnem mindenki haza tudott vinni egy kis imasarokra való “műalkotást”. A Siroki vár és Eger városának meglátogatása, az óriás csúszdák és a Salvus gyógyvízben való strandolás mellett még egy igazán színvonalas „Just Dance Night Show” előadásra is sor került, amire több napon át készültek a lányok tánccal és jelmezekkel.

Többet most nem mesélnék már a programról, hanem inkább a saját tapasztalatomról szólnék, ami számomra idén igazán különleges volt. Amikor elkezdtem a szervezést, több nehézségbe ütköztem, és sokáig még az is bizonytalan volt, hogy lesz-e egyáltalán ECyD tábor. De egyszer csak aktívan beszálltak különböző segítők a szervezésbe, és így már több kézzel, több ésszel és több szívvel megoldottuk a felmerülő nehézségeket. De főleg azt vettem észre egy idő után, hogy Isten volt az, aki kezébe vette a tábort. Én az elejétől kezdve Őt neveztem ki a tábor fő szervezőjének, és aztán Ő a maga gondviselő jelei által meg is mutatta, hogy szívesen elvállalta ezt a feladatot. Csak egyet hadd meséljek itt el ezekből a jelekből.

TábortűzA tábor előtt vágyam volt, hogy a csapatvezetőkkel együtt zarándoklatra menjünk és imádkozzunk a táborért. Az iskolaév vége felé, a sok feladat közepette nem tűnt nagyon reálisnak ez az elképzelés, inkább túlzásnak láttam, és ezért nem is igen terveztem meg. Amikor Zsófival nekiindultam kocsival Bükkszékre a helyszínt előkészíteni július közepén, útközben egyszer csak rájöttem, hogy a következő falu után Szentkúton leszünk. Ez Magyarország nemzeti zarándokhelye. Visszaemlékeztem, hogy mi is volt a szívemben, és örültem, hogy ha nem is tudatosan, de ezt az útirányt választottam. És persze megálltunk imádkozni! Számomra a legnagyobb öröm az volt, hogy Isten nagyon komolyan vesz, fontos neki a szívem vágya, fontos volt neki ez a zarándoklat és ez a tábor.

A tábor által is újra megtapasztaltam, hogy ha hív az Isten egy feladatra, akkor gondviselő, szeretetteljes szívvel kísér engem és az eseményeket. Ami nem azt jelentette, hogy minden úgy sikerült, ahogy terveztem, hanem azt, hogy átadva neki az irányítást, Ő megmutatta nekünk dicsőségét. Így válhatott azzá, ami lett: egy szerintem jól sikerült tábor. Néhány szempontból meglehet, hogy nem tökéletes (ami mindig így van), de a tábor egy nagy szeretet-tapasztalat volt. Isten megmutatta nekem újra gondviselő szeretetét, ami mindig nagyon megerősítő. Szép és jó élmény Istent is szeretni a tábor szervezésében és a tábor idején.

Utolsó napi csoportképÉs mit vitt haza mindegyik lány a tábor után? Sok vidám percet, örömet, meglehet, hogy néhány nehezebb pillanatot is, vagy egy jó közösségi élményt… de remélem egy Istennel való találkozást is, vagy legalább a hitében egy kis magot, ami növekedni tud a szívében.

Végül pedig köszönetemet szeretném kifejezni sokaknak, akik ezt a tábort támogatták imáikkal, odaadásukkal a szervezésben vagy akár pénzbeli támogatással is. Isten fizesse meg és Istennek legyen hála!

Marton Fabiola (Regnum Christi)

Még néhány tábori pillanatkép…

A csapatvezetők Sütiosztás mise után Újmise Bálint atyával Csapatfoglalkozás Kézművezés

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!