A rózsafüzér kontemplatív imádkozása

Adreas Schöggl tartományfőnök atya előadásának összefoglalója

Regnum Christi lelki este 2016. október 18.

Elmélkedésre ajánlott: Szent II. János Pál Rosarium Virginis Mariae apostoli levele (a püspököknek, a papságnak és a hívőknek a szent rózsafüzérről) /A világhálón megtalálható itt/

madMária tökéletessége abban rejlik, hogy teljes bizalommal volt Isten iránt. Tudta, hogy Isten népe mindig számíthat az Atya segítségére. Teljesen bízott Isten bölcsességében, ezért, amikor megjelent neki az angyal, feltételek nélküli igennel tudott válaszolni kérésére. Mária lelkében már előre megvolt az elfogadása Isten rá vonatkozó tervének. Ez az Isten iránti tökéletes bizalom Mária kontemplatív, állandóan Istenre hangolt szívéből fakadt.

De az igenhez Máriának szüksége volt arra is, hogy felismerje, amikor Isten megszólította őt. Ez azért volt lehetséges, mert Mária szüntelenül Istenre figyelt. Ha nem figyelünk Istenre, vagy nem is gondoljuk, hogy Isten szólni akar hozzánk, akkor nem fogjuk meghallani a szavát, és így nem ismerjük fel az Ő ránk vonatkozó tervét sem.

Ezt pedig gyakran mások szükségletein keresztül üzeni meg számunkra az Úr. Ezt a mások felé nyitott hozzáállást láthatjuk Mária életében, például amikor felismeri Erzsébet szükségletét, és segítségére siet. A kontemplatív élet tehát nem önmagába forduló, hanem embertársaink szükségleteire figyelő, tevékeny élet. Mária kapcsolata Istennel ily módon a hétköznapi élet során is folyamatosan fejlődött.

Azonban Mária számára sem volt mindig nyilvánvaló, hogy mit kell pontosan tennie, vagy hogy az életében éppen aktuális történések hogyan kapcsolódnak Isten tervéhez. Isten hűséges követéséhez egy nagyon türelmes hozzáállásra van szükség! Ezt a hozzáállást mind Máriának, mind nekünk csak az Istenbe vetett mély bizalom adhatja meg.

Tegyünk mi is úgy, mint Mára, amikor fiát elveszítette a templomban. Türelmesen gondoljunk végig mindent – nem csak az eszünkkel, de a szívünkkel is, és csak azután leszünk képesek igazán bölcsen cselekedni.

Ilyen nagy türelemre volt szüksége Máriának az apostolokkal való kapcsolatában is, hiszen ő sokkal tökéletesebb volt náluk. De Mária nem csak az apostolok pillanatnyi állapotát nézte, hanem szívével bölcsen beléjük látta már előre azt is, amilyennek Isten megálmodta őket. Szívével felismerte bennük azt a jövőt, amit a Szentlélek fog majd véghezvinni bennük. És ezt azért tudta így látni, mert ezt a Szentlélek által vezetett fejlődést a saját életében is megtapasztalta. Ezért láthatta az apostolokban is a fejlődés lehetőségét.

Folytassuk ezeket a gondolatokat Mária kezét fogva, és reflektáljunk rá saját magunkban. Így Mária közbenjárására nagyon gyümölcsöző lehet ez az elmélkedésünk.

Az elmélkedésben való elmélyülést a Rosarium Virginis Mariae apostoli levél alapján készült alábbi rövid anyaggal szeretném tovább segíteni.

 Szent II. János Pál: ROSARIUM VIRGINIS MARIAE – részletek

 Máriával emlékezni Krisztusra

13. Mária szemlélődése elsősorban emlékezés. Az emlékezést azonban a szó – héberül zakar – bibliai értelmében kell vennünk, amennyiben jelenvalóvá teszi Isten üdvtörténeti műveit. A Biblia üdvözítő események elbeszélése, melyeknek csúcspontja Krisztusban van. Ezek az események nem csupán a ’tegnap’ dolgai, hanem az üdvösség ’mai napjáé’ is. E megvalósítás különösen a liturgiában történik: mindaz, amit Isten századokkal korábban tett, nem csupán az akkori tanúkat érintette, hanem kegyelmi ajándékával minden idők emberét eléri. Bizonyos értelemben ez érvényes ezen események minden más áhítatos megközelítésére is: „megemlékezni róluk” hívő és szerető magatartással azt jelenti, hogy kitárulunk a kegyelemnek, melyet Krisztus életének, halálának és feltámadásának misztériumaival nyert el számunkra.

Hogyan élem meg a liturgiát?

 

Máriától megismerni Krisztust

14. Krisztus kiemelkedő értelemben ’a Mester’, a kinyilatkoztató és a kinyilatkoztatás. Vele kapcsolatban nem csupán arról van szó, hogy megtanuljuk tőle azt, amit tanított, hanem ’Őt magát tanuljuk’ (ismerjük meg). De van-e e témakörben tapasztaltabb mesternő, mint Mária? Ha az isteni terv szerint a Szentlélek az a benső mester, aki elvezet minket Krisztus teljes igazságára (vö. Jn 14,26; 15,26; 16,13), akkor az emberek között senki sem ismeri jobban Krisztust és senki sem képes az Ő misztériumának mély megismerésére elvezetni minket úgy, mint az Anya.

Hogyan tanulhatok Máriától?

 

Máriával hasonlóvá válni Krisztushoz

15. A keresztény lelkiség lényegi sajátossága, hogy a tanítványnak egyre inkább hasonlóvá kell válnia Mesteréhez (vő, Róm 8,29; Fil 3,10.21). A Szentlélek kiáradása a keresztségben a hívőt, mint szőlővesszőt ráoltja a szőlőtőre, aki Krisztus (vö. Jn 15,5), az Ő titokzatos testének tagjává teszi (vö. 1,Kor 12,12; Róm 12,5). E kezdeti egységnek azonban tovább kell élnie a hasonlóságig való gyarapodásban, minek következtében a tanítvány magatartása egyre inkább Krisztus ’logikáját’ követi: „ugyanaz az érzület lakjék bennetek, mint Krisztus Jézusban” (Fil 2,5). Az apostol szava szerint magunkra kell öltenünk Krisztust (vö Róm 13,14; Gal 3,27). Boldog Bartolo Longo: „Mint két barát, akik gyakran vannak együtt, szokásaikban is hasonlóvá válnak…”

Miben kellene jobban hasonlítanom Jézushoz?

 

Máriával könyörögni Krisztushoz

16. Krisztus arra tanított, hogy állhatatosan és bizalommal kell kérnünk Istent, ha azt akarjuk, hogy meghallgatásra találjunk: „Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek” (Mt 7,7). Az imádság hatékonyságának alapja nem csak az Atya jósága, hanem Krisztus közvetítése (vö. 1Jn 2,1) és a Szentlélek tevékenysége is, aki Isten tervei szerint „jár közben értünk” (vö. Róm 8,26-27). Mi ugyanis „azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen kérnünk” (Róm 8,26), s olykor azért nem találunk meghallgatást, mert „rosszul kérünk” (vö. Jak 4,2-3). Dante Szent Bernátról szóló soraiban csodálatosan értelmezi ezt, amikor így énekel: „Úrnő, te oly nagy és hatalmas vagy, hogy aki kegyelmet kér, s nem hozzád folyamodik, szárny nélkül akar repülni.”

Én hogyan kérek?

 

Krisztust hirdetni Máriával

17. A rózsafüzér azonban nem csak kérés, hanem az igehirdetés és az elmélyítés folyamata is, melynek során Krisztus misztériuma újra meg újra megjelenik a keresztény tapasztalat különböző szintjein. Alapformája az imádságos és szemlélődő megjelenítés, mely arra törekszik, hogy a tanítványt Krisztus szívéhez hasonlóvá alakítsa. A Szűzanya így is folytatja Krisztust hirdető tevékenységét a rózsafüzérben, melynek története mutatja, hogyan éltek vele, főleg a domonkosok az Egyház nehéz óráiban, amikor annyira terjedtek az eretnekségek. Ma új kihívások előtt állunk. Miért ne vennénk kézbe újra a rózsafüzért elődeink hitével? A rózsafüzér ereje változatlan, és nélkülözhetetlen erőforrás marad minden jó evangelizáló lelkipásztori eszköztárában.

Használom, mint az igehirdetés és elmélyítés eszköze?

 

Vélemény, hozzászólás?